„Miután kiderült, hogy a koronavírus áldozatainak közel fele kórházi fertőzés miatt hunyt el, Németh Szilárd gyorsan a Pesti úti idősotthon elé sietett sajtótájékoztatót tartani, és – úgymond megelőző jelleggel – katonai fertőtlenítést rendelt el az intézményben. Bár a sajtótájékoztató hatékonysága a járvány megelőzése szempontjából erősen véleményes, ráadásul erről a fertőtlenítésről már áprilisban megállapodtunk, mindenesetre a katonák munkáját köszönjük, hozzátesz ahhoz az áldozatos munkához, amit az intézmény dolgozói végeznek. Ez utóbbiról, az intézmény erőfeszítéseiről, amit néhány napja a járványügyi hatóság is visszaigazolt, az államtitkár is tájékozódhatott volna, igaz, a tények tán elhomályosítanák közismert éleslátását.
A megelőzés azonban tényleg fontos, és ebben valóban sok dolga lenne a kormánynak. A járvány második szakaszával szembeni védekezés kulcsa ugyanis a további kórházi fertőzések megelőzése. Szívesen látnék erről is egy sajtótájékoztatót, de még inkább a beszéd helyett a cselekvést az állami fenntartású kórházakban. Mert senkit, de senkit nem lehet kitenni annak a veszélynek, hogy ahol gyógyulást remél, ott kapja el a fertőzést.
Május végén a tisztifőorvos asszony nekem küldött levelében megerősítette, hogy a Budapesten akkor regisztrált fertőzöttek egyharmada úgynevezett nozokomiális, vagyis intézményi, elsősorban kórházi fertőzött volt. Legutóbbi leveléből az a döbbenetes tény derült ki, hogy a halálos áldozatok közel fele szintén kórházi fertőzött volt.
Azóta lett szakmai – vagy inkább politikai? – vita arról, mit is tekintünk kórházi fertőzésnek. Egyértelműen kórházi fertőzések például a budapesti idősotthonokban dokumentált azon esetek, amikor negatív PCR-teszttel került más betegség miatt kórházba az ellátott, és ott a halálát a koronavírus okozta. Vagyis amikor kórházba került, nem volt fertőzött, ám ott elkapta a vírust. Ez a kórházi fertőzés. És ezt a kórházakban kell kezelni és megelőzni. Ez a megelőzés pedig a fenntartónak, vagyis a kormánynak a dolga.