A turul ezer arca

2020. július 10. 21:04

Azt kell megtalálni, mi az egyetemes, és arról szólni.

2020. július 10. 21:04
Jankovics Marcell
Demokrata

„Miért van az, hogy ha valami régi jelképet fel akarunk eleveníteni, általában véve nem sikerül?

Mert már nem adekvát. Egyszer egy nagyon tehetséges tanítványom megpróbálta a honfoglalás kori művészetet használni egy korszerű helyzetben, de nem sikerült neki, mert ahhoz az kell, hogy lóháton üljünk, bőrszag legyen körülöttünk, olyan életformánk és gondolkodásmódunk legyen, mint akkor volt. Nem lehet átmenteni a régi formájában, csak adaptálni, szellemében és külsejében is korszerűsíteni. Nekem az egész életem ebben telik, és nagyon nehéz. Kérdés, hogy miben lehetne adekvát ma egy madárábrázolás mint jelkép. Nem tudok kifejezetten ilyet. Nem elég annak örülni, hogy van egy olyan hatalmas múltunk, amiben helye van ennek a csodálatos eurázsiai szimbólumnak? A múltunk nagy, nem a jelenünk. A jelenünkhöz más illik, a meló. Fel kell építeni ezt az országot, már nem is tudom, hanyadszor. Erről az jut eszembe, hogy Ré napisten földre hulló könnyeiből születettek a méhek, ami egy gyönyörű kép. A sólyom és a méh megfért egymással Egyiptomban. Lehet használni ősi szimbólumokat, csak úgy, hogy telibe találjon, érvényes legyen, és ne zavarjon senkit. Úgy kell csinálni, hogy kikezdhetetlen legyen. Belém soha nem tudtak rúgni a másik oldalról. Próbálkoztak, de nem igazán sikerült.

Mi a titka?

Az, hogy nem akarok aktualizálni, az egy kicsit mindig elvesz a dolgokból. Most a Toldit csinálom, és például nem akarom, hogy valaki Toldi Györgyöt az ellenzékkel azonosítsa. Azt kell megtalálni, mi az egyetemes, és arról szólni.

Mi a különbség aktualizálás és korszerűsítés között?

A korszerűség a jövőre vonatkozik, hogyan kellene élnünk, hogyan kellene megmentenünk a jövőnket. Az aktualizálás pedig az, amikor egy pillanatnyi problémára reagálok. Például az, ha lefasisztáznak, és nem bírom megállni, visszavágok. Ez egy múló divat, hogy éppen kit utálunk, kit utálnak, nem kell vele foglalkozni. Szegény Fekete György, mikor meghalt, még utoljára belerúgtak egyet, de most már nem bántják, mert nem aktuális. Az, hogy miért nem sikerül egy jelképet ma használni, részben tehetségtelenség és műveletlenség kérdése is. Jó példa erre az árpádsávos zászló. Nem tudják eltalálni, nem értik, és senkit nem is érdekel, hogy hány sáv volt eredetileg, és annak mi volt az értelme. Pedig a dolog logikája nemcsak a hetes számban van, hanem abban, hogy fogok egy területet, egy vonallal megfelezem, aztán a maradékot is, és újra. Ilyen egyszerű, nyolc sávom lesz, hét vonallal elválasztva, felülről kezdem a pirossal, az alsó fehér lesz. A nyilasok is tök hülyék voltak, odaraktak még egy pirost. Lehetne ez jó hivatkozási alap az árpádsávos zászló védelmében, hogy nem is azt használták, de senkit nem érdekel. Pedig az elszakadt országrészekben Kassától Bártfáig mindenütt ott van, ők megtartották, a szlovákokat ez nem zavarja, a magyarok egy részét meg igen. A műveletlenség és butaság mindkét oldalon csárdást tud járni. Kun Éva, kiváló keramikusművészünk készített Szada főterére egy gyönyörű Turul-Életfát a csodaszarvassal, és belekötött annak idején egy pap, azt hiszem, nem katolikus volt, valami más. Kikérte magának, hogy a keresztény Magyarországon pogány szimbólum legyen. Pedig a kettő nem mond egymásnak ellent, hanem egymásból következik. Egyszóval, mindig bele lehet kötni valamibe, ezért nem kell ezzel foglalkozni, csak jó tartalmat kell adni. A turul esetében nehéz. A német sas le van védve, mert címerállat, ez nem. Tulajdonképpen az sem egyértelmű, miért szedtük elő egyáltalán a XIX. században. A jelkép persze nem azonos a történelmi szereppel. Nem elfelejteni kell, nem erről van szó. De azok a turulmadarak, amelyekkel tele van az ország, szimbólumok akarnak lenni, annak pedig nem jók. Halkan mondom, rendszerint sírkőfaragók szoktak ilyeneket faragni, ehhez nem kell szobrászművésznek lenni. Van egyfajta tehetetlenség abban, hogy nem bírnak, nem akarnak elszakadni ettől a képtől a turulszobrokban. Szétterjeszti a szárnyát, előrenyújtja a fejét, nyitva a csőre, mintha kiáltana, támadni készülne, még stilizálni sem merik.

Talán azért ragaszkodunk hozzá, azért nem merjük elengedni, mert ha fogjuk a múltat, akkor még nagyok vagyunk, csak abban vagyunk nagyok. Ha elengedjük, kicsik leszünk.

Akkor viszont ahhoz a képhez kell visszanyúlni, amikor még nagyok voltunk, a honfoglaláshoz, amikor ezek a jelképek még éltek, érvényesek voltak. Az legyen a minta. A turul nem agresszív, hanem totem­állat, istenmadár volt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 65 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ügyek
2020. július 13. 14:03
A zsidó vallási vezetők, majd a példájukon a katolikus bíborosok egyaránt szittya szakralitásokat plagizáltak és mindmáig is ,dicsekednek, velük. A szittya Tökéletesek titka azonban rendkívüli módon foglalkoztatta az ősi levitákat rabbikat. Tekintettel arra, hogy mindenáron el akartak szakadni a szittya népektől igyekeztek elfelejteni a szittyák magyar nyelvét is, aminek következtében számtalan szófordítási és szóértelmezési hibát követtek el. Tulajdonképpen ennek, ezeknek köszönhetem, hogy sok ezer évvel később meg tudtam fejteni a hajdani igazságot hordó, bár egyúttal elrejtő, történelmi anomáliákat. Ilyen jelentős félreértés, vagy manipuláció volt a zsidók körülmetélése is. Ennek eredete pedig a szittya-magyar és ógörög nyelv szavainak pontatlan értelmezése és azonosítása. Ne feledjük el, ma azt tanítják, hogy a Tórát, a zsidó Bibliát a zsidók a septuaginta egyenlő 72 rabbi az ógörög és arameus nyelvből fordították le héberre. Ezt aztán latinra és más nyelvekre tették át. Az persze más kérdés, hogy szerintem a Tóra a szittya magyarok könyveiből, mondáiból és meséiből keletkezett, melyek magyaros nyelven voltak írva. Az arámi, arameus ugyanis örömös, tehát szemere magyar nyelv volt. A szemere FO egyenlő eremes, azaz örömös, amit aramas vagy arameus-nak tanultak meg az utódnyelvek. A zsidók sok mindent, de nagyon felületesen tudtak és ismertek a szittya népekkel kapcsolatban. Mivel a szittya avarmagyaros népek voltak a tudás népe, igyekeztek tőlük minél többet eltanulni, ellesni és elvenni. Például még most is azért üldözik a szittya szellemiséget, nehogy bekövetkezhessen a magyaros szellemi feltámadás és kiderüljön a zsidók sok ezeréves manipulációja. Ezért követnek el mindent, hogy a magyarokat kiszorítsák az iskolákból és alárendelt szolgákká tegyék őket. Ez persze nem megy. Ez a dolgozat is éppen ezt bizonyítja. A zsidó rabbik sokat tudtak a vérszerződésről is, de nem ismerték a Tökéleteseket, sem pedig a tökéletesség nagy titkát. Mivel a zsidók gyűlölték a vért, eleve igyekeztek a vérszerződés utálatos aktusát elkerülni. Tudtak azonban arról, hogy a ,kefalosz műtéséről, volt szó. A kefalosz ma is kiválót jelent görögül. Tudtak arról is, hogy a műtét lényege a kefalosz körülmetélése volt. Azt viszont nem ismerték, hogy miként is lesz valaki kiváló és tökéletes. A kefalosz szó szittya magyarul sok mindent jelentett, amit az ógörög szótárak meg is őriztek. Jelentette a koponyát, mely kőfalhoz hasonlóan kemény. Jelentette a krisztusi püspökséget, pld. a bizánci kefaloszt. Ne feledjük, hogy Krisztus a Kefas nevű Péterre a kőfalra kívánta építeni az új egyházat. A kefalosz jelentette azonban a tőkést és a tőkét, valamint a tököt, őstö-köt, üstököt is. A rabbik azonban a kefalosz fogalmába beleértették a ,ke-falloszt, a kő-falloszt, a férfi ,Kős, nemiszervet is. A rabbiknak azonban, szittya népek ,Kefalos-műtétének, pontos tartalmát soha sem sikerült megtudni, bár azt tudták, hogy a kefaloszt körbe kell metszeni és a ,kefal, egy részét el kell távolítani. Kénytelenek voltak tehát segéd-információkra hagyatkozni. Ma úgy tűnik, hogy a rabbik több bizalmas jelentést kaptak a ,ke-fallosz műveletről, de tulajdonképpen semmi sem volt tiszta és világos. Egyes rabbik szerint a ,kefalosz, műtét egy fejen végrehajtott operáció volt, amikor betöltöttek valamit a szittyák fejébe. Ámde a főrabbi más véleményen volt. Szerinte összekeverték a kefalosz és a kőphallosz szavakat. A táltos orvosok a koponya kefalosz végét metszették le, tehát a fejbőrt vágták körül. A főrabbi viszont úgy döntött, hogy ők is a phallos fallosz bőrét pontosabban a pénisz fejbőrét fogják levágni. A bibliában tehát ez a körülmetélés szerepel, mint a zsidók és Jehova között kötött szerződés kötelező aktusa és jelképe. Ezt a műveletet előbb a férfiakon, de később már gyerekkorban hajtották végre. Práczki István
Emmanuel Goldstein
2020. július 11. 15:04
Csodaszarvasozás, turolozás helyett modern, demokratikus magyar közéletre lenne szükség, ahol nem pártpolitikai érdekek és alkuk döntenek, hanem a tehetség és a szorgalom.
toef36
2020. július 11. 11:17
Jankovics Marcell okfejtése tökéletes, politikusok mindegyikének ajánlom figyelmébe! Hátha felfogják...
LAW AND ORDER
2020. július 11. 09:48
"De azok a turulmadarak, amelyekkel tele van az ország, szimbólumok akarnak lenni, annak pedig nem jók. Halkan mondom, rendszerint sírkőfaragók szoktak ilyeneket faragni, ehhez nem kell szobrászművésznek lenni." Nem kell a fanyalgás.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!