„Szakács Árpád indulatos, ám nagyon kevés érvet tartalmazó vitacikkeiben eddig nem tett említést arról, hogy ő Raffay Ernő szabadkőműves-összeesküvés-elméletes könyveinek a kiadója. Ám nem ez a fő probléma írásaival. Amit Szakács szemmel láthatóan nem ért, az a történészszakma (ő céhnek nevezi) és általában a tudományos élet működése, ennek szabályai. Posztmodern vélemény, amit Szakács hangoztat, mely szerint »tudományosan« le lehet írni mindent, illetve mindennek az ellenkezőjét. Ez egyszerűen nem igaz, illetve leírni lehet, de hogy komoly folyóiratban, pláne külföldi szaklapban csak »peer review«, vagyis két független szakértő pozitív írásos véleménye után közölnek bárkitől bármit, azt lehet, hogy Szakács nem tudja, de ha nem tudja, akkor miért ír olyasmiről, amiről nincsenek megbízható információi?
Szakácsnak abban sincs igaza, hogy az idézettséget meg lehetne venni. Raffay szabadkőműves-fantazmagóriáit a hazai és külföldi tudományos élet szakértői beárazták és értéktelennek, még idézésére, sőt cáfolásra is érdemtelennek találták. Ha Raffay vagy bárki más értékes, fontos, új tudományos felfedezéssel áll elő, arra itthon is, sőt külföldön is felfigyelnek, idézni kezdik, lefordítják, a kollégák beépítik új munkáikba stb. Szakács azt sem tudja, hogy komoly hazai vagy külföldi konferenciára nem lehet csak úgy elutazni, oda legfeljebb nézőnek, hallgatónak lehet magát valakinek »befizetni«. Ha valaki értesül egy fontos külföldi konferenciáról, és szeretne ott előadást tartani, akkor arra először jelentkezni kell, tudományos CV-vel, publikációs listával, a tervezett előadás absztraktjával (tömör tartalmi összefoglalóval).”