A szurkoló szidjon vagy éltessen, csak közömbös ne legyek számára

2020. július 02. 13:37

Faluról elég nehéz kitörni. Interjú.

2020. július 02. 13:37
Juhász Roland
24.hu

„Gyermekként Tápiószentmártonban nőtt fel, mégis tízévesen Tápiószecsőn lett igazolt labdarúgó. Huszonhat év távlatából mi jut eszébe a szecsői pályáról?

Királydinnye. Sok-sok királydinnye. Két pályát használtunk Szecsőn. A Sági útit és a laktanyában a honvédségit. Ha az utóbbi, szépen karbantartott füves pályájára egy-egy bajnoki erejéig ráengedtek, madarat lehetett velünk fogatni. A Sági útin edzettünk és a meccsek zömét is ott játszottuk. Ez volt a királydinnyés. Emlékszem, telente, amikor egyszer-egyszer bennhagytuk a cuccunkat, majd másnap a fűtetlen szertárból vettük ki szerelést, az öltözői radiátoron osztozott a csapat, azon próbáltuk a kifagyott cipőket, a melegítőket felpuhítani. Nem műfüvön, nem a legjobb minőségű pályán, nem a legjobb labdákkal edzettünk, de nem is ismertünk mást. Ez tűnt természetesnek.

Ma melyiket választaná; a királydinnyéset, vagy a műfüvet?

A királydinnyéset, nem kérdés. Hosszú távon inkább edzek azon. Kifejezetten boldog vagyok amiatt, hogy keveset játszottam a pályafutásom alatt műfüvön.

Mi a gond a műfűvel?

Hiába javul évről évre a technika, a minőség, vagy figyelnek egyre jobban a pálya előírásszerű felépítésére, hosszú távon az ízületeket jobban igénybe veszi. Kíváncsi leszek a mai fiatalok, akik lényegében csak műfüves pályákon nőnek fel, a felnőtt futballba érve mennyire lesznek sérülékenyek.

Miért kellett Tápiószentmártonból Tápiószecsőig menni a futballért?

Mert Offela Zoltán, aki a környékbeli településekről, így a mi iskolánkból is összegyűjtötte a mozgékonyabb srácokat, ott, a Tápiószecső FC-ben verbuvált belőlük csapatot. Hálás vagyok neki, mert faluról elég nehéz kitörni. Ha senki sem látja, hogy ügyes vagy, akkor mit érsz vele? Offela agilitásának, szervezőkészségének köszönhetjük jó páran, hogy később feljebb tudtunk lépni. Ha mindez nincs, ma lehet, nem ülök itt, és nem beszélgetünk labdarúgásról.

Szülei hozták, vitték a két település között?

Anyu könyvelőként, apu, aki 13 éve már nincs köztünk, villanyszerelőként dolgozott. A futballkarrieremhez vezető út legfontosabb és elengedhetetlen döntése részükről, hogy tízévesen elengedtek a tápiószecsői suliba. Ötödiktől egyedül közlekedtem. Bár nincs nagy távolság a két település között, kocsival alig húsz perc, de mivel mindketten dolgoztak, nem tudtak reggel iskolába vinni, este megvárni az edzés végét, majd haza autóztatni. Ezért megbeszéltük, vállalom, hogy háromszögben előbb busszal előbb Nagykátára, majd onnan vonattal Szecsőre megyek minden nap, majd este haza ugyanezen az útvonalon. Mivel az út bő egy óra, ezért minden reggel hatkor keltem.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
llnnhegyi
2020. július 03. 14:39
Roland! Alázod dr. Orbán Viktor miniszterelnök urat? Felcsút mindig falu volt.
peter.jordanson
2020. július 02. 18:48
Na, belőle se fizikus lett. Érettségije van? Mondjuk mérnökök se kellenek ide. Az is minek, ugye? Mór focika plíz und stadion. A proli szurkoljon, rázza az öklét, élvezze a törzsi lét és a szektásélet drogját, ennyi a dolga, ja meg kapáljon, dolgozzon a szalag mellett. Ha már nem tud, akkor megdögölhet.
Royce2.0
2020. július 02. 15:01
Meddig tart a politika szerepe a futballban? Nem értek egyet azokkal, akik zsigerből támadják a sport- és futballfejlesztést. 1990-2010 között nem történt semmi e téren. Húszéves lemaradást kellene behozni, sportingatlanok terén még több évtizednyit. Bármely szakmunkás jobb és szebb munkát tud végezni, ha jobb feltételek között, jobb eszközzel dolgozik. A feltételrendszer kialakítása, megteremtése állami feladat, Belgiumban sincs ez másként. A kritikusok úgy fogalmaznak: a magyar futball elért oda, hogy a feltételekre már nem lehet panasz, a pályák száma, minősége alapján valóban profizmusról lehet beszélni, ennek ellenére nincs eredmény. Belülről hogy látszik, tényleg nincs? 95-szörös válogatott vagyok, van összehasonlítási alapom az évtizedek között. Állítom, ha nem indul el az országos pályaépítési program, a stadionrekonstrukció, nincs a Groupama Aréna, nem egy, a labdarúgást körülvevő pozitív közegben, telt ház előtt játssza a válogatott a meccseit, nekem és csapattársaimnak sem adatik meg, hogy 42 év után kijussunk az Eb-re. Akkor nincs Marseille, nincs nemzeti összeborulás, amely kapcsán a 80 éves nagyszüleim azt mondták, elég sokat megéltek már, de ilyen összefogást, egy ügy irányába mutató szeretethullámot még soha nem tapasztaltak. De továbbmegyek, a Vidi és a Fradi egymást követő években kijutott az EL-csoportkörbe, két korosztályos válogatott is a vb-re. Emellett belülről azt is érzékelem, a bajnoki színvonal is emelkedett. Szóval az elmúlt öt évben volt előrelépés, ha nem is sok, de egyértelműen látható. Mennyi idő még, amíg a magyar futball helyzete stabilizálódni tud Európában, és milyen szintű lehet ez a stabilitás? Ez nem rövid folyamat. Amikor kikerültem Belgiumba, a válogatottjuk még sehol nem volt. Gyengébb volt a magyarnál, ma a világranglista dobogós helyén vannak. Mindezt úgy, hogy ők sportpályák mennyisége és minősége terén jelentősen jobban álltak 2005-ben, mint mi most. Nálunk tíz éve sokkal mélyebbről kezdődött el a fejlesztés, így, ha újabb öt éven belül stabilan bejut egy-, netán két csapatunk EL-csoportkörbe és a válogatott szintén állandó Eb-részvevő lesz, azt már komoly eredményként könyvelhetnénk el. Ehhez a klubokban is rend kell legyen. Például mint a Vidiben, ahol azt tapasztaltam, hogy ma már minden területre van szakértő alkalmazott, egy embernek nem kell tízfelé szakadnia és ami még fontosabb, mindenki a saját teendőjére koncentrál, nem okoskodik bele más munkájába. Említettem ugye, hogy az első szerződésemnél még "vállalkozó" voltam? Innen indulva a magyar futball mostanra jutott el oda, hogy már több olyan profin működő klub is van, ahol a futballista válláról minden terhet levesznek, csak a labdarúgással kell foglalkozzon. Belgiumhoz képest egy téren még jelentősen kell fejlődnünk: bátrabban kell foglalkoztatni a fiatalokat.
Csomorkany
2020. július 02. 14:33
Hát pedig... Annyira pl. nem érdekeltél, hogy elolvassam.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!