Új történelemhamisítás, régi hazugságokkal

„Nagyon durva, az 1950-es éveket idéző, valamint a marxista történetírás és a kisantant összes hazugságait szajkózó leegyszerűsítés és torzítás hallható ebben az alábbi videóban, ami a Habsburg-Lotaringiai-dinasztiát teszi felelőssé az első világháborúig és Trianonig bezárólag szinte mindenért. Nem azok közé tartozunk, akik minden kritika nélkül a dinasztiát tisztelik, de a történeti hazugságok ilyen hosszú sorát hallgatni egyszerre rothasztó és pusztító így a XXI. század elején. Kis felsorolás következik, bővebb kifejtések nélkül, amelyekkel csuklóból cáfoljuk azt a sok hazugságot, egyoldalú és torz állítást, amit ez a videó közöl. Javasoljuk a videó eltávolítását és egy valósabb anyag megjelentetését a témában az Autentika Művészeti Műhelynek és a szakmai tanácsadójuk – ha jól sejtjük Märle Tamás – felvilágosítását, esetleg lecserélését.

• A Habsburg-Lotaringiai Ház nem »megkaparintotta«, hanem törvényesen megörökölte a magyar trónt, amit választások sora erősített meg több száz éven keresztül, amikor a magyar országgyűlés meghívta a trónörökösöket mindig a magyar trónra.
• A Habsburg-Lotaringiai Ház uralkodói, akik törvényesen megkoronázott magyar királyok, e mellett szent (német-) római császárok, illetve idővel ausztriai császárok is voltak, általában az ország törvényeit megtartva, a rendi elittel kompromisszumra törekedve kormányoztak. A magyarországi rendiség olyannyira erős volt, hogy komolyan fel sem merült a "saját képre formálás" sohasem, talán a meg nem koronázott II. József kivételével, aki ugye a kivételt erősíti a szabályt néven tartunk nyílván csak.
• A Habsburg-Lotaringiai dinasztia politikájának elévülhetetlen érdemei vannak a török kiűzésében és az ország egyben tartásában, így a nemzeti szuverenitásunk, területi integritásunk visszaszerzésében is. Ezt elvitatni nettó ostobaság és történelemferdítés.
• Az ellenreformációt a magyarországi püspöki kar szorgalmazta, nem a dinasztia közvetlenül, meglehet volt olyan uralkodó (II. Ferdinánd) aki közvetlenül is támogatta.
• Az ún. »gályarab perek« 1674-ben és nem 1647-ben voltak (!) és nem számoltak le az összes protestáns lelkésszel tényszerűen. A protestáns lelkészek, tanárok vándoroltak ugyan ki páran, de nem a katolikus Lengyelországba, hanem a birodalmi protestáns területekre, ám rövidesen a többségük hazatért, ezért ezzel mint népességfogyással számolni nem felel meg a valóságnak. Rögzíteni kell azt is, hogy az érintett lelkészek jelentős része volt szlovák, német vagy cseh nemzetiségű volt. Amivel nekünk semmi bajunk nincsen, mert a Szent Korona alattvalói voltak, de a videó készítői valószínűleg problémásnak tartanák.
• Az ellenreformáció magyar ajkúak kivándorlását nem eredményezte tömeges mértékben, ellenben Bethlen Gábor háborúzásainak köszönhetően közel 200.000 főnyi magyar ajkú lakos halt meg a mai Nyugat-Felvidéken. Gondoljuk ez nem megemlítendő történelmi tény a videó készítői számára.
• Lengyelországban nem élt jelentős szlovák nemzetiségű közösség, így nem is tudtak onnan bevándorolni, jobban meg kellett volna nézni a nemzetiségi statisztikákat.
• Bocskai Gábor ún. »véres farsangját«(1596), ahol módszeres kínzásokkal több száz székely áldozatot öltek meg illett volna megemlíteni a madéfalvi (nem »mádéfalvi«) mészárlás (1764) 200 áldozata kapcsán, ami sajnálatos, de a dinasztiához közvetlenül annyira köthető csak, amennyire Kossuth Lajoshoz a Kossuth-nóta. Ugyanis egy Habsburg-uralkodó ideje alatt történt és az ő nevére felesküdött katonák követték el, de nem közvetlen az uralkodói utasításra. A véres farsangnak következménye lett pedig egy valóságos erdélyi polgárháború, amelynek végső soron több százezer halottja lett, többségében magyarok, Bocskait pedig száműzték Erdélyből.
• A videóban megemlített Rákóczi-szabadságharc kurucai is mészároltak le ártatlanokat, erdélyi vagy felvidéki (Liptó vármegye) falut irtottak ki az ország területén, ha a hadi érdekük úgy diktálta. Igaz ezek német ajkú falvak voltak, ezért gondoljuk, így meglehet, hogy nem számítanak annyira a videó készítőinek.
• Ha a dualizmus idején a választójogot kiterjesztik, akkor alig lett volna magyar képviselő az országgyűlés alsóházában.
• Nem a Habsburgok hagyták ki a nemzetiségeket a kiegyezésből, hanem a magyar politikai elit, ők szorgalmazták a külön kiegyezést a horvátokkal is, a területi autonómia kapcsán.
• Az 1848-as szabadságharc kapcsán több történész indokoltnak tartja a »polgárháború« kifejezést is, hiszen jogilag több ellenfél is ugyanúgy a Szent Korona tagja, alattvalója volt, nemzetiségétől függetlenül. A harcokat valamifajta nemzetiségi alapú vonalra terelni, amelyben a magyar nemzet (mely kifejezés nem volt ekkor még tisztán etnikai alapú fogalom) szemben állt nemzetiséggel, amelyeket az udvar feltüzelt, vegytiszta sovinizmus, amely egyszerűen nem felel meg a teljes történeti képnek. Több magyar ajkú hazafi nem támogatta a harcokat és veszélyesnek tartotta azokat az ország sorsa szempontjából, akkor (Széchenyi, Deák, Eötvös) és később is (Kemény Zsigmond). Az sem véletlen, hogy az emigrációból minden jelentős magyar politikus hazatért, Kossuth Lajost kivéve, ezzel is elvetve utólag az 1849-es zsákutcás politikát.”