„Aztán eljött 38 és megtörtént a visszatérés! Volt nagy öröm, meg egy kicsivel kevesebb pengő, mert visszajött a konkurencia is, na de nem sokáig. Pár év után visszaállt a »régi rend« és a mi jó(módú) gazdáink úgy gondolták, hogy a határok szabta jólétük ezek után már életük végéig kitart majd, mert ugye fontos az anyagi biztonság, amiből kivirágzik a boldogság.
Aztán nem úgy lett.
Beneš is posztolt egyet Kassán, na de olyat, ami a mai napig meg-megjelenik nekik, ha a felvidéki magyar görgeti az ujjaival az életét lefelé. Jöttek is menten a faluba a »kisbenešek« és olyan vírusirtást végeztek, kiváltképpen a módosabb gazdák között, hogy menten nem volt se pénz, se vagyon, se boldogság a magyarnak!
Mondogatták is a palóc gazdák a szlovák nyelvű fehér papírokat szorongatva a markukban, hogy talán jobb lett volna akkor nem kimondani, hogy a pénz meg a jólét fontosabb, mint a haza és a nemzet, mert a Jóisten most már nem nyújt feléjük védőkart.
Tanulság: vagyonért, jólétért, tisztségért soha, semmilyen körülmények között ne áruld el a nemzeted és a Magyar Hazát, mert a magyarok Istene méltó büntetést szab ki rád!
Ez érvényes 2020-ban is: a Felvidék aprópénzért nem eladó! Vagy már későn szóltam?…