Úgy hivatkozik a szavahihetőségre, mint a kezében mogyorófavesszőt suhogtató Lúdas Matyi.
„»Ha nálam, amit fölfedeznek, akár harminc évre visszamenőleg nálam korrupciós pénzt, azt én abban a pillanatban felajánlom támogatásként a Párbeszéd Párt számára, és másnap átutalom. Erre ígéretet teszek.«
Az ATV stúdiójában elhangzott és a Mandiner gondozásában megjelent, magyartalansága folytán nemzetinek alig tekinthető kijelentés pikantériája, hogy Tarlós István nyugdíjasként is olyan szemérmetlenül alkalmazza az »ígéretet teszek« frázisát, mintha az ő szájából elhangozva abból bármi is következett volna az elmúlt harminc év során. Tarlós István 2010-ben azzal a környeztevédelmi vállalással került a főváros élére, hogy csökkenti a budapesti levegő károsanyag-tartalmát, s mérsékli a gépjárműforgalom okozta por- és zajszennyezést. Megígérte a megmaradt zöldterületek fokozott védelmét, továbbá a rakpartok megközelíthetőségét, hogy a város és a folyó közt szerves kapcsolat létesülhessen. A városlakók egészsége és életminősége szempontjából kulcsfontosságú kérdések ügyében tíz éven át vezette a nemzetközi trendekkel és saját ígéreteivel ellentétes irányba a várost, most meg olyan önérzetesen hivatkozik a szavahihetőségére, mint a kezében mogyorófavesszőt suhogtató Lúdas Matyi.
Van ugyanakkor a fenti kijelentésnek egy kifejezetten lesújtó vonása is: Tarlós István azzal henceg, hogy ha valaki lopott pénzt talál nála, azt átutalja a Párbeszédnek. A volt főpolgármesternek, Budapest következő díszpolgárának kétségtelenül igaza van: ha az Orbán-rendszer haszonélvezőinek zsebéből lopott pénz kerül elő, az ügyészség valóban nem tesz egyetlen lépést sem. Ha a lopás a miniszterelnök engedélyével történik, azért Magyarországon nem jár felelősségre vonás – erről azonban a hatalom berkeiben ilyen nyíltan mégsem szokás beszélni. Esetleg botránynak kellene lennie abból, ha egy nemrég még magas rangú köztisztviselő előadja, hogy ő ugyan nem vonul börtönbe, ha korrupción érik, hanem átadja a lopott vagyont az ellenzéknek – csakhogy az a pénz nem a Párbeszédé, ezt a díszpolgár-jelölt úr is tudhatná. A magyarok igazán hálásak lehetnek Tarlós Istvánnak, amiért az adóforintjaikat kínálgatva demonstrálja önérzetét.
Természetesen ebből sem lett botrány – holott a volt főpolgármester cinizmusa vérforraló. Egyébként nem gondolom, hogy Tarlós István lopott volna, arról azonban már nem vagyok meggyőződve, hogy a biodóm vagy az elektronikus jegyrendszer nagy fővárosi pénznyelőiből Orbán Viktor nem juttatott azoknak, akiknek a hűségére a magyarok pénzének fejében igényt tart.”