„A rendőr leszorította a fekete srác fejét, rátérdelt és megölte.
Börtönbe vele. Nem is kérdés, szerencsére felvétel van róla, és Amerikában nem fogják kiengedni öt és fél év múlva, az fix.
Viszont érthetetlen, hogy ebből a gyilkosságból kiindulva most miért kell felgyújtani az egész világot? Azért mert a gyilkos történetesen fehér, rávetül-e bármi ebből a tragédiából más fehér emberekre? Nyilván nem.
Az ellenpróba az alábbi: vajon, mit szólna a világ, ha pusztán azért, mert néhány fekete brutálisan megerőszakolt és megölt egy fehér leányt (meglehet, gyakrabban előfordul az ilyesmi, mint hogy rendőrök feketéket ölnek), a fehérek törni-zúzni, randalírozni kezdenének, színesellenes jelszavakat skandálva, és mindehhez asszisztálva a sajtó nagy része készségesen felerősítené a hangjukat?
Gondolom, az már fasizmus.
Láthattuk ezt is a minap: a gyilkos hovatartozásáról nem beszélünk, de a koszorúzók azok nyilván nácik (Karácsony Gergely felfedezése).
Más.
Székely János cigánypasztorációs katolikus püspök azt mondja a többségi társadalom feladatairól: »Mindenkinek feladata, hogy átmenjen a szomszédba, ha lakik ott egy roma család. Kopogtasson be, ismerkedjen meg velük, tanulja meg a gyerekek nevét, kérdezze meg, segíthet-e valamit. Építsünk hidakat.«
Egy régebbi írásomban javasoltam a szóban szintén felettébb humanista Beer Miklósnak – akkor még váci püspöknek –, hogy ha már annyira komálja a migránsokat, szíveskedjék nekik megnyitni a püspöki palotát, elfér ott vagy harminc család, vidáman telnének a napok, a püspök úr garantáltan megismerhetné testközelből szeretett pártfogoltjait.
Elég gyakran járok a váci püspöki palota előtt, mindeddig nincs nyoma a gyakorlati emberszeretetnek.
Pont ez a baj Székely János szövegével is. Mi menjünk át, mi kopogtassunk be, csak a miénk legyen a felelősség – ugye?
Világosan kell látni, hogy többség és kisebbség viszonyában nem működik az egyoldalú bűnbakképzés. Amíg a kisebbségi csoportok a minimális önkritikára is képtelenek, tőlünk elvárják a teljes odaadást egy-egy olyan ügy iránt, amelyet ötletszerűen előír számunkra néhány ezer egyházi, világi értelmiségi. Amerikában és itthon is.