Lehetséges-e az állam baloldali visszahódítása a globalizáció korában?

„Mitchell és Fazi szerint az automatizáció okozta kihívásokra az állásgarancia program lenne a megfelelő válasz. Ha a gépek és az algoritmusok tényleg elveszik a munkánkat, akkor az államnak kell belépnie, és új típusú (embertől emberig, fenntarthatóságot elősegítő, közösséget építő) munkahelyeket megfinanszíroznia. Ehhez, ahogy láttuk, nincs szüksége adóra.
Az ismert alternatív javaslat ugyebár a Feltétel Nélküli Alapjövedelem FNA). Ennek azonban a szerzők szerint hátrányai vannak. Egyrészt a baloldal nem tudná meggyőzni a munkát érdemnek vélő közvéleményt arról, hogy (legalább is átmenetileg) miért kellene valakinek munka nélkül pénzt adni.

Másrészt pedig szerintük az FNA-t adózásból tartanák fenn, ami folyamatosan napirenden tartaná a neoliberális »miből kívánod finanszírozni?« kérdést. Ebből adódóan az FNA nem tudna elég széleskörű lenni.

Ha pedig az tudna lenni, akkor inflációt generálna, hiszen ellentételezés nélküli támasztana keresletet. (Mitchellék ezen érve kérdéses: ha az FNA-t a profit adóztatásából finanszírozzuk, akkor a tőke oldalán az keresletet csökkentene…) A munkagarancia programok azonban soha nem gerjesztenek inflációt, hiszen a másik oldalon a dolgozó részt vesz a kibocsájtás növelésében is.

Vissza tehát a nemzetállamot!

A nemzetállami keretek visszaerősítése nem nacionalizmus. Sőt, csak ezáltal lehet kifogni a szelet a globáltrumpizmus vitorlájából. Ehhez azonban a baloldalnak bátornak kell lennie, és meg kell fogalmaznia a saját deglobalizációs stratégiáját. Mitchell és Fazi könyve ehhez adnak kiindulópontot.”