Kell ez nekünk?

„Amerika e jelenlegi lázálomban amúgy sem több száz éves történelmének egy részét a kommunista időket idézve törölné el. S szellemileg leigázva, e gondolkodást átvéve a múltat végképp eltörölnék már egyesek Európában is. Rasszistává válik előbb Nelson admirális, majd Churchill, leveszik a képernyőről az Elfújta a szél című klasszikust, aztán szép lassan ellehetetlenítenek mindenkit, aki a liberális álom globális uralmának útjában van. E szétesés jegyében már Európában is járványként terjed a világrend jelképeinek felszámolása, és a már említett moralitást fegyverként használva az értékrend átalakítása.

A jelenlegi szembenállásnak van egy amerikai szintje, azzal a konkrét céllal, hogy a polgárháborús helyzet, egy helyi színes forradalom szításával megakadályozzák Donald Trump újraválasztását. Ez a meccs még nem dőlt el. De van egy globális terepe is, amely a visszaszorulóban lévő liberalizmus, a gyengülő transznacionális tőke uralkodásán alapuló kapitalizmus ellencsapásaként is értelmezhető az erősödő illiberalizmussal és az államkapitalizmussal szemben.

Ezt a logikát követi még a republikánusok egy csoportja is, amelyik egyfajta ellen nemzetbiztonsági stratégiát adott ki. Eszerint a világrend javíthatatlan ellenségeit – Oroszországot, Kínát és Iránt – terrorista országgá nyilvánítanák, példátlan szankciókat róva ki rájuk, és felszámolnák a nemzetközi szervezeteket, mert azok hasznavehetetlenek, és új nemzetközi szervezeteket létesítenének, amelyekben csak a »demokráciák« lehetnének tagok.

Hát ide vezet a Minneapolisban történtek nyomán teret nyert gondolkodás. Kell ez nekünk?”