„Trump tönkreteszi a világgazdaságot” – tombolnak a német és spanyol vezetők

Robert Habeck szerint Trump csak akkor enged, ha nyomást kap, míg Pedro Sánchez 14 milliárd eurós mentőcsomagot jelentett be.

Az ember utolsó szabadsága az, hogy bizonyos témákban nem kell feltétlenül megnyilvánulnia.
„Sarah Shiferaw, a Bundesverband der Volkssolidarität migrációügyi koordinátora interjút adott a Berliner Zeitungnak, amiben elmagyarázta:
»Hogy hol kezdődik a mindennapi rasszizmus, mindenki megnézheti maga. Csak egy párt egyszerű kérdés: ki mellé ülök szívesebben a buszon? A fejkendős nő mellé, a fekete, vagy a fehér melós mellé? Az arab család mellé, vagy a német nagymama mellé?«
A »rossz« ember (a német nagymama) mellé ülésnél is van veszélyesebb, mégpedig ha a bliccelést [németül: schwarz fahren, kb.: feketén utazni] még csak említés szintjén is szóba hozzuk. A heute-jorunalban nemrég elmagyarázták, hogy az olyan kifejezések, mint tehát a bliccelés vagy a fekete munka, a mindennapi rasszizmus megnyilvánulásai. Először nem is akartam elhinni, aztán egy Google-keresés után csak találtam egy mindennapi rasszizmusról szóló weboldalt, ahol elmagyarázták, hogy a »bliccelő« [Schwarzfahrer] kifejezés semmiképpen nem semleges jelentésű a becstelen, vagy éppen pénzügyi nehézségekkel küzdő utastársra, hanem egy évszázadok óta »megcsontosodott keresztény-mitológiai konnotációjú európai színszimbolika [megnyilvánulása], ami ezeket a binárisan meghatározott színeket ismételten bináris tulajdonságokhoz köti, és emiatt – mint a német nyelv számos kifejezése és koncepciója – egy rasszista konnotációjú ideológiai háttérrel rendelkezik«.
Aki tehát a borúlátásra a »schwarz malen« kifejezést használja, rosszul mondja ki egy bevándorló nevét, nem a »megfelelő« ember mellé ül a buszon, vagy megdicséri egy bevándorló nyelvtudását, a mindennapi rasszizmus vétségét követi el. Tulajdonképpen mindenki rasszista, aki nem kötelezi el magát az »antirasszizmus« ideológiája mellett. Még a hallgatás is rasszizmus, ahogy ennek a bizonyítására Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök kísérletet tett. A kijelentései engem határozottan a »Sag mir, wo du stehst« című NDK-s [mozgalmi] dalra emlékeztettek.
Az ember utolsó szabadsága az, hogy bizonyos témákban nem kell feltétlenül megnyilvánulnia – ha ezt is elveszik tőlünk, a totális diktatúrához közelítünk.
Leggyakrabban persze pont azok az emberek hiperérzékenyek itt, akik mindenhol a rasszizmust látják, de valahogy nem zavarja őket, ha mondjuk arról van szó, hogy a rendőrök a szemétdombra valók, vagy ha éppen az »idős fehér férfiakat« kell mocskolni. Ezek nem a rasszizmus, hanem épp az antirasszizmus kifejezései.”