Ha békét akarsz, válaszd a békét!

„A negyedik évszázad óta hallhatta már az emberiség sokszor, sok különböző nyelven, hogy „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!”, én azonban azt mondom, hogy mára ez a mondás sajnos sokkal pontosabb lenne így: Aki háborúra készül, az csak idő kérdése, és háborúzni is fog. Fontosabb lenne végre elkezdeni a békére készülni.

Az emberi faj evolúciós fejlődésének koronájaként a világ nagy részén – így hazánkban is – hellyel, közzel lezajlott egy civilizációs folyamat. Lényegében ez teszi lehetővé nagy népsűrűség mellett is a békés együttélést. Meggyőződésem, hogy az emberek civilizációs fejlettsége fordítottan arányos az egyének agresszióra, fizikai erőszakra és gyűlölködésre való hajlandóságával, így XXI. századi embernek azt tudom igazán tekinteni, aki ha kell, képes akár a génjeiben jelenlévő – evolúciós folyamat maradványaként bennünk ragadt – állati ösztönöknek is parancsolni a békés együttélés érdekében.

Boldog lennék, ha egyszer az egész világ békében tudna élni, de ez egyelőre annyira távolinak és elérhetetlennek tűnik, hogy legfeljebb az illúzió, vagy az álmodozás kategóriájába tudnám sorolni a világbéke gondolatát. Az viszont sokkal elérhetőbbnek tűnik, hogy legalább a nemzeti békénket megteremtsük magunknak. Amikor forrong a világ, amerikaiak ölnek amerikaiakat, angolok angolokat, franciák franciákat, jó lenne elmondani magunkról, hogy mi egy valódi összetartó nemzet vagyunk. Egy olyan nemzet, melynek állampolgárai egymást biztosan nem gyűlölik, egymásnak semmiképp sem akarnak ártani, hiszen honfitársak. Ha elérnénk a civilizációs fejlődésünk olyan fokát, ahol az agresszió és a gyűlölet nem a centrális erőtér alappillérévé, és az egyik legfontosabb közösségszervező erővé válik, hanem kiközösítésre és a társadalom peremvidékére kerül. Ahogy semmi más, úgy ez a fontos változás sem lesz elérhető egyik napról a másik napra, de egyszerű lépések vihetnek minket ebbe az irányba.

Hiszem, hogy a magyar társadalom – a magyar állampolgárok elsöprő többsége érett lenne a békére, de ehhez először a politikai palettának drasztikusan át fog kelleni rendeződnie. Látható, hogy kialakult egy egyelőre stabilnak tekinthető politikai pólus, melyre építve Orbán Viktor újabb és újabb kétharmados parlamenti többségre tesz szert. Ezt a politikai közösséget amellett, hogy nemzetinek és kereszténynek hazudott kommunikációs trükkökkel terelgeti a kormánypropaganda gépezete, leginkább félelmeikre és ártatlan ismerethiányukra alapozott gyűlöletkeltéssel és ellenségképzéssel aktivizálja újra és újra a Fidesz. Emlékezhetünk, hány és hány milliárd adóforintot kellett már elkölteni mindannyiunk közös nemzeti vagyonából, hogy a kormánypárti szavazók megtanuljanak félni, és egyben gyűlölni menekülteket, melegeket, zöldeket, civileket, romákat, tanárokat, mozgássérülteket, jogvédőket, megerőszakolt áldozatokat, egész Nyugat-Európát, általában a liberálisokat, Brüsszelt vagy éppen magát Soros Györgyöt. A gyűlöletre épülő kormánypárti pólus a kis újnáci, Toroczkai-féle bandával kiegészülve hosszú, költséges és fájdalmas folyamat eredménye, de nem végső állapot.”