Egy tömeghisztéria születése

„A »Fekete Életek (is) Számítanak« (Black Lives Matter, BLM) nevet viselő mozgalom tiltakozása világszerte követőkre talált, és e hirtelen robbanásban az a legszembeszökőbb, hogy milyen villámgyorsan állt mellé lényegében minden befolyásos intézmény és mindenki, aki csak számít. Hollywoodtól az egyházakon át az üzleti élet nagyjaiig a fél világ látja létfontosságúnak, sőt, némely esetben tekinti egyenesen kötelességének, hogy a Black Lives Matter mellé álljanak. Az interneten a népszerű bejegyzések szerzői egymással versengve tesznek tanúságot arról, mennyire szívükön viselik a BLM ügyét.

Az elit intézmények buzgón termelik a körleveleket, amelyek arra szólítják fel az alkalmazottakat, az iskolákban a diákokat, hogy tartsanak önvizsgálatot rasszizmus-ügyben. Simon Henderson, az Eaton College, a legelőkelőbb brit középiskola igazgatója körlevélben tudatta, hogy jóllehet az intézmény ez idáig is igyekezett mind befogadóbbá válni, »kell lennie bennünk elég intézményi alázatnak ahhoz, hogy elismerjük: sok még a tennivalónk«. Ehhez hasonló nyilatkozatot tettek közzé más intézmények is, köztük a British Museum. Másutt az alkalmazottak ajánlatosnak érzik, hogy a BLM-mel való szolidaritásra utaló jelvényeket viseljenek.

Van valami különös és zavarbaejtő abban, hogy elit intézmények és befolyásos emberek egymás sarkát taposva igyekeznek az angyalok oldalán feltűnni. Mintha mind azt gondolnák, hogy ha nem cselekszenek nyomban, ha nem látná mindenki, hogy kimondják a kimondandót, egykönnyen bajba kerülhetnek. Egyes intézmények és vállalatok odáig mentek, hogy támadást intézzenek más vállalkozások és egyének ellen, akik a jelek szerint elcsatangoltak a pártvonaltól. A Reebok felmondta a CrossFithez fűződő partnerkapcsolatát, annyira érzéketlennek és felháborítónak találta az utóbbi vezérigazgatójának George Floyddal kapcsolatos Twitter-bejegyzését. »FLOYD-19« – írta ugyanis Greg Glassman, a CrossFit vezérigazgatója arra reagálva, hogy az Országos Egészségügyi Felmérési és Értékelési Intézet közegészségügyi kérdéssé nyilvánította a rasszizmust és a diszkriminációt. Mi sem természetesebb, minthogy erre számos jól ismert személyiség ragadott billentyűzetet, s minősítette rasszistának Glassman bejegyzését.

Aztán, ahogy már napjainkban lenni szokott, valahányszor valakit helytelen szóhasználat miatt sarokba állítanak, ezúttal sem maradhatott el a gyors bocsánatkérés: »hibáztam, rossz kifejezést választottam« – közölte Glassman, majd ekképp folytatta: »Szívem mélyéig elszomorított, hogy fájdalmat okoztam vele. Hiba volt. Nem rasszista hiba, de hiba.«

A mai légkörben nem ajánlatos »hibázni«, mert könnyen veszíthet az ember. Lényegében bármit mond vagy tesz, nyomban nemcsak érzéketlennek, de rasszistának is minősülhet. Szegény Karol G. reggae-énekes például George Floyd halálának hírére Twitter-oldalán fekete-fehérbe öltöztetett kutyájának (azóta eltávolított) képét tette közzé ezzel a képaláírással: »Lám, a FEKETE és a FEHÉR együtt szép«, s hozzá a #BlackLivesMatter jelzést biggyesztette. Nem is maradtak el az elítélő és gúnyos reagálások, mire az énekesnő haladéktalanul bocsánatot kért. »Szeretném tudatni, hogy a korábban kitett fényképpel helyénvaló szándékaim voltak. Azt akartam közölni, hogy a rasszizmus borzalmas dolog, és képtelen vagyok megérteni« – magyarázkodott.

Számos más híresség is kénytelen volt bocsánatot kérni olyan kijelentéseiért, amelyek a BLM alkotta etikett szerint megengedhetetlennek minősültek. Natasha Fisher kanadai énekesnő például óvatlanul azt tette ki egy bejegyzése mögé, hogy #AllLivesMatter, vagyis minden élet számít, majd a tiltakozások özönének hatására sietve helyesbített: »nem vonhatom vissza tudatlan hashtagemet, de tanulok belőle, és több ilyen nem lesz« – biztosította bírálóit, majd annak a reményének adott hangot, hogy »ezt mások is meghallják, és megértik, hogy hibáztam«.

Mint Terry Crews fekete bőrű színész felismerte, az online és az offline médiában csupán egyetlen nézőpont megjelenésére van engedély. Őt azért állították pellengérre, mert azt találta kiírni Twitter-oldalára, hogy »ha fehérek nélkül mérnek vereséget a fehér felsőbbrendűségre, annak fekete felsőbbrendűség a vége«. A hírességeknek nehéz dolguk van, ha csakugyan személyes véleményt akarnak közzétenni. Mint egy beszámoló szerzője megjegyezte, »az emberek azt követelik a hírességektől, hogy vagy a BLM-et támogassák az interneten, vagy ne posztoljanak semmit.«”