Ébredés

„A rendőri erőszak és rasszizmus elleni tüntetők vállán felkapaszkodva újult erőre kapott a kultúrharc, Európába is kezd átterjedni a »woke« erőszakosság.

Az angol felébredni szó múlt ideje az elmúlt években egy új melléknévvé is vált, viselője éberen érzékeli a társadalmi igazságtalanságot, főleg a rasszizmust.

Nem liberális, hanem veszélyesen dogmatikus, ráadásul napról napra agresszívabb. Számtalan közéleti szereplő, híresség tapasztalhatta meg, hogy ha nem képes lépést tartani az elvárt véleményekkel, egyik napról a másikra válhat ünnepelt progresszívból reakciós náci szörnyeteggé egykori barátai szemében.

Az Európára is átterjedő szobordöntési láz elsősorban nem szobrokról szól. Boris Johnson brit kormányfő szavaival élve a múltat nem lehet átírni vagy cenzúrázni, a szobrok ledöntése, összefirkálása, megrongálása azonban éppen ezt a célt szolgálja. Ahogy Johnson is mondta, bizonyára voltak Winston Churchillnek olyan kijelentései, amelyek a mai közbeszéd normái szerint már nem elfogadhatók, de nem lehet elvitatni tőle, hogy hős volt, elévülhetetlen érdeme van a nácizmus legyőzésében. Csakhogy akik britként nekiesnek Churchill szobrának, azok nem azokhoz állnak közel szellemiségben, akik ténylegesen harcoltak a fasizmus, a nácizmus ellen, hanem azokhoz, akik ész nélkül dobálták tűzre a könyveket.

A történelmi személyek és események megítélése nincs kőbe vésve, a vitának helye van, a „felébredt” aktivisták azonban már nem az a generáció, akik mindent megkérdőjeleznek. Ők nem akarnak vitatkozni, újraértelmezni, megérteni – ők cenzúráznak és rombolnak. Pedig, ahogyan arra Johnson is utalt: káros és veszélyes, ha a társadalom elveszti abbéli képességét, hogy tanuljon a történelemből, és egyáltalán, hogy gondolkodjon.”