Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
Nincs miért bocsánatot kérnie a Bojack Horseman alkotóinak.
„A konkrét példára visszatérve: nem az a probléma, hogy kik szinkronizálnak egyes karaktereket, hanem, hogy általában nagyon sok társadalmi csoport iszonyú előítéletesen és felületesen van ábrázolva – és ehhez sokszor találnak az adott csoportból érkező színészt is, tényleg ne gondoljuk, hogy ez megold bármit, ez csak egy látszatintézkedés. A megoldás pont az, hogy olyan sorozatok, mint a Bojack Horseman elő tudnak venni és ki tudnak hordani olyan félreértett, alulreprezentált társadalmi csoportokról való gondolkodást is, mint például az aszexuálisok. De hogy egy hazai jó példát említsek: ugyanezt tette meg a legnagyobb megdöbbenésemre az RTL-féle Válótársak is.
Nincs más út: olyan alkotók kellenek a szakmában, akik azt mondják, hogy ezt sokkal jobban is lehet csinálni, majd nekiállnak és sokkal jobban csinálják. A Bojack Horseman alkotói például ezt tették, nincs miért bocsánatot kérni egyiküknek sem. Egyébként aki még nem látta, nézze meg, majd egyszer írok róla valamit rendesen is.”