Cseh Katalin esete Izrael és a Közel-Kelet valóságával

Cseh Katalin momentumos EP-képviselő neve felbukkant egy petíción, mely sürgeti a kétoldalú tárgyalásokat az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán, és ellenzi Izrael esedékes jogkiterjesztését a júdea-szamáriai régió (Ciszjordánia, „nyugati part”) egyes részeire.

Ennek kapcsán Hoppál Péter Facebook-posztban tette fel a kérdést: antiszemita-e Cseh? Erre Berg Dániel Momentumos politikus is reagált egy posztban, és Cseh Katalin is leírta, hogy ő nem antiszemita, mert szereti az izraelieket, és – az érvek csúcsa – zsidó a párja.

Szerintem Cseh Katalin nem antiszemita.

Van annál rosszabb is. Egy antiszemitát megtanult kezelni a magyar zsidó közösség, felismeri azt, ismeri a beszédét, a toposzait, a megjelenését. Látott már antiszemitákat, gondoljunk csak a hazai szélsőjobboldal történetére. Cseh Katalin viszont az emberi jogok nyelvén és a liberális demokrácia nyelvén beszél. Zsinagógából posztol szelfit, odaírja, hogy nagyon szereti Izraelt, az izraeliek csodásak, mindenkinek jót akar és mindenkit nagyon szeret.

Hát nem aranyos? Az ember mindjárt el is hiszi neki, hogy egy ilyen politikus semmi kárt nem okozhat.

Elemezzük tételesen, mit mond a Cseh által aláírt nyilatkozat!

A nyilatkozat szerint „európai képviselők, ideértve Joseph Borellt, az EU külügyi főképviselőjét kijelentették, hogy az annektálás »nem történhet meg ellenállás nélkül« [could not pass unchallenged]. Mi teljesen támogatjuk ezt: területek erővel való elfoglalásának nincsen helye 2020-ban, és arányos következményekkel kell, hogy járjon”. Azaz a szöveg – ellentétben azzal, amit Cseh állít és amit Berg előadott Facebook-oldalán – nem egyszerűen az emberi jogokról és az Izrael iránti aggódásról szól, hanem következményekkel fenyegeti Izraelt, és illegitimnek tekinti a zsidó állam jelenlétét az 1967-es háború után elfoglalt területeken.

Itt tegyünk meg egy fontos kitérőt: a ’67-es háború után elfoglalt területeken azóta tízezres városok jöttek létre, amiket nem lehet egyszerűen összecsomagolni és otthagyni. Ezek a városok már de facto Izrael részei, ennek már csak de jure kell így lennie. Cseh aláírással vállalt álláspontja feltételezi, hogy az izraeli jelenlét ezeken a területeken teljesen illegitim, ő a ’67-es határok mögött lévő Izraelt tekinti a valódi Izraelnek. Ezek szerint a Golán-fennsík, a Siratófal, vagy Júdea és Szamária nem Izrael részei.

Másrészt a Trump-féle béketerv nem csak a „nyugati part” egyes részein tenné lehetővé az izraeli jogkiterjesztét, de Gázát is demilitarizált övezetté tenné, véget vetve ott a Hamász terrorszervezet rémuralmának. A Palesztin Hatóság is megéri persze a pénzét, hiszen fizetést adnak az izraelieket ölő terroristáknak. Cseh Facebook-posztja szerint „ellenzi az egyoldalú lépéseket”. Ezek szerint kétoldalú lépéseket akar,

A melegeket kivégző, zsidó csecsemőkre rakétával lövöldöző Hamásszal? A zsidókat meggyilkolóknak appanázst fizető Fatáhhal?

Nem elég arról posztolni, hogy az ember szereti az izraelieket, ennyit bárki le tud írni. Ez nagyon kedves és aranyos, de arról kellene véleményt alkotnia a közel-keleti ügyekbe avatkozó politikusként, hogy Izraelé-e a Siratófal? És ha nem, miért nem? Mert Brüsszelben azt mondták? És az izraeliek életét védő stratégiai pozíciók? És a tízezres izraeli városok Júdeában és Szamáriában? Csomagoljanak össze és menjenek – hova? Nyilvánvaló, hogy Cseh a világon semmit nem tud Izraelről, és nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem érdekli, mi történik az izraeli emberek biztonságával. Egyszerűen a Brüsszelben megalkotott elitista mantrát ismételgeti kétoldalú tárgyalásokról, a „globális rendről” és arról, hogy de ő azért mindenkit nagyon szeret.

Cseh Katalin média által dédelgetett, újonc politikusként most kóstolja meg először, hogy EP-képviselőként a tetteinek már következményei vannak. Ő már nem ellenzéki aktivista, hanem pozícióban lévő, számonkérhető politikus. Aláírni egy petíciót ezer politikus oldalán, amely ellenlépésekkel – miféle ellenlépésekkel? – fenyegeti Izraelt: ez nem vicc.

Egy téves döntés miatt ott emberek halhatnak meg, nem is kevesen. Az általa aláírt szöveg és későbbi posztjai egy megnyomorított, városaitól és stratégiai pozícióitól megfosztott Izraelt vizionálnak, amely terroristák rakétái elől bujkálva várja, hogy Brüsszelben engedélyt adjanak neki népe megvédésére – de csak akkor persze, ha kétoldalú tárgyalásokat folytat az iszlamistákkal.

Cseh Katalin víziója nem antiszemita. Izrael számára sokkal rosszabb: a mosolygó, barátságos, humanista nyelven beszélő önfeladás víziója a terroristákkal szemben.

Minden magyar zsidónak és Izrael minden barátjának kétszer is meg kell gondolnia, hogy ezt akarja-e támogatni a jövőben.

A szerző holokauszt-kutató, a Neokohn.hu zsidó hírportál főszerkesztő-helyettese