Bayer Zsolt és a népiek nevében folytatott hatalmi vita

„»Népiek« és »urbánusok« a hárommillió koldus feudális országát akarták megszüntetni, a horthysták pedig szolgálni, innentől már csak az a kérdés, miért beszélünk még mindig népi-urbánus vitáról, népi-horthysta vita helyett.

E sorok írója nem ismeri el a népiek és urbánusok közötti »vitát« vitának, magát egyszerre vallja népinek és urbánusnak (teheti, mert nincs és nem is volt áthidalhatatlan ellentét, sőt inkább szimpátia e két csoport között), a »népi-urbánus« vitának nevezett rasszizmust pedig az újkori és jelenkori magyar politikai gondolkodás egyik legnagyobb és rosszindulatú trükkjének tudja be.

Bevezetőnek ennyit, meg még egy kicsit.

Azt nevezzük hivatalosan népi-urbánus vitának, amikor Németh László 1934-ben, a vajdasági Kalangya című folyóiratban leírta, »egy helyére szorított és képességei és problémái irányában bontakozó magyar zsidó irodalom szerencse; egy ránk burjánzó, bennünket is elhamisító zsidó magyar irodalom: csapás«.

Ezt és más egyéb szerencsétlen kiközösítő mondatát Hatvany Lajos kikérte magának azzal, hogy »egyedül a magyar szónak látom minden árnyalatát, hallom minden zöngését s fogom fel egész értelmét.«

Azaz, ne rekesszen már ki magyar embereket a magyar kultúrából Németh László azért, mert nem keresztények.

Lelkemnek kedves beszélgetést láthattam Bayer Zsolt és Gulyás Márton között a Partizánon. A beszélgetés Trianon 100 éves apropójából született, amelyben Bayer Zsolt nagyon kedves arcát mutatta, őszinte sajnálkozását kifejezve azért, mert szerinte 100 éve élünk egy rossz konfliktusban, a népi-urbánus vitában.”