A diktatúra diszkrét bája

„A diktatúrának fontos, hogy ne legyen a népek között szolidaritás, mert az a diktatúra halála. A vasalódeszkás tanár esete megmutatta, mégiscsak kialakulhat az ilyesmi – és ez biztató. A vasalódeszkás tanár elleni eljárás a diktatúra jellemzője – jó dolog, hogy egy embert talán a közösség szolidaritásának erejével meg lehet védeni. De mi lesz a többiekkel? A szétvert egyetemek tanulóival és dolgozóival? A földbe döngölendő színházakkal? Azokkal az iskolákkal, ahol gondolkodni és nem szolgálni tanítanának az önkormányzatiság maradékának? És a sor hosszan folyatható.

A diktatúrának nem feltétlenül az a lényege, hogy a polgár verve jó és bármikor lecsukhatnak. Ó ugyan! A diktatúra lényege, hogy ne érezd magad biztonságban, bármikor lecsaphassanak rád – és ugyan az esetek döntő többségében nem szoktak, de azért érezd lebegni azon a hajszálon (paraszt) Damoklesz kardját. A diktatúrának fontos, hogy ne legyen a népek között szolidaritás, mert az a diktatúra halála. A vasalódeszkás tanár esete megmutatta, mégiscsak kialakulhat az ilyesmi – és ez biztató.

Szikrából lobban a láng – mondta egyszer egy klasszikus. S bár sok mindenben erőteljesen tévedett, ebben lehet igazság. De nem minden szikrából lobban a láng, sőt, a legtöbb szikra csak szikra marad – ha jólesőn elandalodva nézzük a szikrákat és azt gondoljuk, hogy mi aztán mindent megtettünk. És a diktatúra csak pocakosodik tovább. Kell a szikra – de hogyan tovább? Miközben mi itt szikrázunk, a diktatúra emberei hazavitték a Balatont, az Andrássy utat, a főúri kastélyokat, sok és drága bútorral és most ismerkednek a késsel és villával. A vasalódeszkás történet eddig azt is mutatja, hogy azért elég sokan vagyunk, akik legalább sejtjük, hogy ha diktatúrában is lehet élni, de azért van annál jobb is.”