Tényleg nem lehet ésszel felfogni Oroszországot?

„Míg a ruszofóbia vádját a XIX. században a függetlenségért harcoló lengyelek ellen használták, a huszadikban a nyugatos orosz értelmiségiek ellen. Mára pedig a Kreml retorikai arzenáljának egyik legfontosabb fegyvere lett. A fő célja, hogy csírájában fojtson el mindenfajta, az orosz kormányzatnak címzett kritikát és megbélyegezze, lejárassa annak forrását. Ruszofób, aki az orosz pénzmosást vagy a sportéletben burjánzó doppingolást firtatja, de az is, aki a NATO vagy az Európai Unió bővítéséről, a kelet-ukrajnai háborúról beszél.

Aki kritikával él az orosz kormányzattal szemben, az ideológiailag idegen, ezért az egész társadalmat mozgósítani lehet ellene. A ruszofóbia azt is magában foglalja, hogy Oroszország úgymond állandó támadás alatt áll, folyton tartania kell attól, hogy meg akarják a nyugati országok szégyeníteni. Oleg Nyemeckij orosz történész egy tanulmányában a ruszofóbiát az antiszemitizmushoz hasonlította, amely szerinte egy teljes ideológiává nőtte ki magát.

Ahogyan Jolanta Darczewska és Piotr Zochowski lengyel elemzők írják: az, ahogyan a Kreml a ruszofóbia kifejezést fegyverként használja, rávilágít két kulturális, illetve civilizációs modell szembenállására, két értékrendszer konfliktusára, és valójában az orosz hatalom mélységes félelmére a demokratikus normáktól, a pluralizmustól, a jogállamiságtól – és végső soron saját népétől, amelytől megtagadja az emberi jogokat, a méltóságot és azt a szabadságot, amelyet az orosz »patrióták« értelmetlennek és illuzórikusnak tartanak.”