Klaus Iohannis úgy érezte, mosakodnia kell azután, hogy Bukarestben rátámadt anyanyelvünkre, nemzetünkre.
„De visszatérve az utolsó balkáni birodalom elnökéhez, nem lepődtek volna meg száz évvel ezelőtt a pórul járt magyarok, ha azt üzeni nekik valaki a jövőből, hogy egy erdélyi szász lesz majd a román államelnök. Hiszen tudták, a szászság elöljárói dalolva adták oda magukat Nagy-Romániának, és talán nem csak azért, mert a Hohenzollern-ház tagjai voltak az akkori urak Bukarestben.
Mindenesetre hatottak rájuk a királyi német reklámarcok, de végül hetven év múltán feladták reményeiket, és feloldódtak nyugaton, az óhazában. Ám Iohannis valamiért itt maradt, ami dicséretes is lehetne, ráadásul eleinte még Johannisnak írta a nevét jó szász szokás szerint. És újból elérkeztem hozzá, mert a jónapotozását követő magyarázkodása igazán sarkosra sikeredett: május 4-én ugyanis úgy vezette fel mondandóját, miszerint az »Erdélyben Székelyföldnek nevezett terület autonómiájával« kapcsolatos témára is ki akar térni.
Tehát, mint megannyi román politikus, ő is beállt abba a sorba, amely a Székelyföld létét, az ott élők magyar ősiségét kérdőjelezi meg. Viszont a II. András királyunk adta szász autonómia egykori kiváltságosainak leszármazottja nemhogy a Székelyföld, de ezzel maga a Szászföld, vagyis szülőföldje létét is letagadta. Minden őst, minden erődtemplomot. De Nagyszebent, ahol polgármester volt, se hívhatja ezután jó szívvel Hermannstadtnak, csak Sibiunak.
Klaus Iohannis ezennel elveszett a szászság és a magyarság számára is, pedig annak idején a székelyek is odajárultak miatta a szavazóurnákhoz. Ők is fölöslegesen bíztak bármi változásban, és most már hiába is fordítanák le Iohannisnak románra vagy németre Orbán Balázs A Székelyföld leírását, amelyben szászlakta vidékek is szerepelnek, hiába énekelnék torkuk szakadtából népdalaikat az elnöki rezidencia ablaka alatt, és fölöslegesen készítene mindegyikük DNS-tesztet: az ő földjük Románián belük úgyis csak egy elmagyarosított »ősi román« térségnek fog számítani. Hasonlónak, mint a többi »névtelen« erdélyi műveleti terület – már amíg nem lesz felvéve az a bizonyos kesztyű.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Kelemen Hunor szerint Erdély ma már biztonságos, fejlődő régió – egyre több külföldön élő magyar dönt a hazaköltözés mellett.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A baloldali elemző aggályosnak tartja, hogy a Tisza Párt már most, ellenzékből is eléri jogi úton egy sajtótermék különszáma terjesztésének bírói megtiltását.
Akad némi közös történelmünk.
