Klaus Iohannis úgy érezte, mosakodnia kell azután, hogy Bukarestben rátámadt anyanyelvünkre, nemzetünkre.
„De visszatérve az utolsó balkáni birodalom elnökéhez, nem lepődtek volna meg száz évvel ezelőtt a pórul járt magyarok, ha azt üzeni nekik valaki a jövőből, hogy egy erdélyi szász lesz majd a román államelnök. Hiszen tudták, a szászság elöljárói dalolva adták oda magukat Nagy-Romániának, és talán nem csak azért, mert a Hohenzollern-ház tagjai voltak az akkori urak Bukarestben.
Mindenesetre hatottak rájuk a királyi német reklámarcok, de végül hetven év múltán feladták reményeiket, és feloldódtak nyugaton, az óhazában. Ám Iohannis valamiért itt maradt, ami dicséretes is lehetne, ráadásul eleinte még Johannisnak írta a nevét jó szász szokás szerint. És újból elérkeztem hozzá, mert a jónapotozását követő magyarázkodása igazán sarkosra sikeredett: május 4-én ugyanis úgy vezette fel mondandóját, miszerint az »Erdélyben Székelyföldnek nevezett terület autonómiájával« kapcsolatos témára is ki akar térni.
Tehát, mint megannyi román politikus, ő is beállt abba a sorba, amely a Székelyföld létét, az ott élők magyar ősiségét kérdőjelezi meg. Viszont a II. András királyunk adta szász autonómia egykori kiváltságosainak leszármazottja nemhogy a Székelyföld, de ezzel maga a Szászföld, vagyis szülőföldje létét is letagadta. Minden őst, minden erődtemplomot. De Nagyszebent, ahol polgármester volt, se hívhatja ezután jó szívvel Hermannstadtnak, csak Sibiunak.
Klaus Iohannis ezennel elveszett a szászság és a magyarság számára is, pedig annak idején a székelyek is odajárultak miatta a szavazóurnákhoz. Ők is fölöslegesen bíztak bármi változásban, és most már hiába is fordítanák le Iohannisnak románra vagy németre Orbán Balázs A Székelyföld leírását, amelyben szászlakta vidékek is szerepelnek, hiába énekelnék torkuk szakadtából népdalaikat az elnöki rezidencia ablaka alatt, és fölöslegesen készítene mindegyikük DNS-tesztet: az ő földjük Románián belük úgyis csak egy elmagyarosított »ősi román« térségnek fog számítani. Hasonlónak, mint a többi »névtelen« erdélyi műveleti terület – már amíg nem lesz felvéve az a bizonyos kesztyű.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A román államfő is megszólalt azután, hogy megsemmisítették az elnökválasztás első fordulójának eredményeit.
Több vezető beosztásban levő munkatárs is benyújtotta felmondását az intézményben.
A kötet tíz tanulmánya arra vállalkozik, hogy meglelje a székely identitásépítés történelmi gyökereit, mivel „a székelység tematizálása iránt társadalmi igény mutatkozik.”
Két elnöki mandátum alatt hogyan lett a román reformok ígéretéből a kiábrándultság évtizede?
A zöld-fehérek kénytelenek nélkülözni Varga Barnabást idei utolsó Európa-liga mérkőzésén.
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
