Szép ajándékot kapott Sopron, épp a Hűség Napján (VIDEÓ)
A mai útátadást úgy is tekinthetjük, hogy összekötöttük a burgenlandi magyarokat az erdélyi magyarokkal.
Trianonban sírba akarták tenni Magyarországot, de nem sikerült.
„Történelmi időket, neves évfordulókat élünk. A kormány kedden nyújtotta be a veszélyhelyzet megszüntetésével összefüggő törvényjavaslatát; tegnap volt tizennégy éve, hogy a szégyentelen manipulátor, Gyurcsány Ferenc elmondta az őszödi beszédét; 1990. május 23-án alakult meg a rendszerváltoztatás utáni első magyar kormány, és most pénteken lesz kerek tíz éve, hogy hivatalba lépett Orbán Viktor második kabinetje. A maga nemében és az adott politikai helyzetben valamennyi kiemelten fontos esemény. Magyarország teljes területére még sosem hirdettek ki különleges jogrendet: a kormány krízisstratégiája sikeresnek bizonyult, a jogi értelemben vett veszélyhelyzetet meg lehet szüntetni, de a járványügyi készültség marad.
A »legbefolyásosabb lapok vezetőinek és vezető publicistáinak« felkészítését, a »hatalmas hangú« Demján Sándort, a számolni nem tudó »Surányi Gyuri barátunkat«, az autófényező szakmát elfelejtő szocialista politikusokat és úgy általában a balliberális hazudozást leleplező szónoklat nélkül talán nem lett volna Fidesz-kétharmad 2010-ben. Antall József kormányának érdemei elévülhetetlenek, még ha sok minden nem is úgy sikerült akkoriban, ahogy azt elképzelték és az igazságtétel megkövetelte volna; a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kialakulása pedig közjogi, alkotmányos és politikai-kulturális cezúrát is jelentett az azt megelőző húsz évben a közéletet jellemző általános baloldali dominancia szempontjából.
De talán mindannyian érezzük, hogy van egy dátum, egy közelgő évforduló, amely sokkal inkább a szívünkbe markol. A rejtett érzelmi cellákból, szellemi sejtekből hoz elő dühöt, keserűséget, haragot, felháborodást. Szomorú könnyek, nehéz tekintetek, iszonyatos családi emlékek, fátyolos, búsuló dalok övezik: igen, száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én Trianonban – hogy a versailles-i Nagy Trianon-palotában vagy annak egy összekötő csarnokában, most mindegy is – egy végletekig igazságtalan, barbár, a magyar nép irányába minimum közönyt, de inkább undort sugárzó diktátumot írattak alá a kormány képviselőivel, Benárd Ágoston népjóléti és munkaügyi miniszterrel, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követtel és meghatalmazott miniszterrel.”