Magunk revíziója

„Trianon-életproblémáinkról nyit vitát Gyurgyák János tanulmánya.

Az elmúlt száz esztendőből szövegek, művek szólítják meg, vagy hagyják hidegen, az elmúlt száz esztendő magyar irodalma (és gondolati-eszmei alkotásegésze) a Trianon-traumából indul ki, esetleg oda tér vissza. Ahogy Európában még az ateista is keresztény, úgy nincs olyan magyar, legyen mégoly világpolgár is, akit ne érintene valamilyen formában a száz évvel ezelőtti békediktátum.

Ez a háromkötetes antológia két szerkesztő műve: Kosztolányi Dezső egy évszázaddal ezelőtt, Gyurgyák János a centenárium alkalmából válogatta-szerkesztette össze a saját magyar valóját. Sajátot mondok, mert Trianon nem tudományos kérdés, vagy nem csak az. Magyarként nehéz, ha nem lehetetlen objektíven viszonyulni hozzá. Wittgenstein mondja, hogy ha minden tudományos kérdésre választ adtunk, akkor az életproblémáinkat még csak nem is érintettük.

Trianon a mi életproblémánk.

És hogy mennyire terhelt az élet minden árnyalatával, vesződségével és többértelműségével, arról Gyurgyák János is beszél a most közreadandó utószavában.

Ezért is tesszük közzé. Nem tudom, hogy Gyurgyáknak igaza van-e. És abban is bizonytalan vagyok, hogy nekem igazam van-e akkor, amikor vitatom az ő megállapításainak egy részét. De abban reménykedem, hogy ha elindul egy vita, bölcsebbekké válhatunk. Viszont bármiféle értelmes vita alapfeltétele, hogy legyen egy közös premisszánk.”