„A 2008-2009-es gazdasági világválság hasonló okokból robbant ki, mint az 1929-1933-as nagy gazdasági összeomlás, csupán annyi a különbség hogy más területen indult el a zuhanáshoz vezető folyamat. Egy olyan gazdasági világválság küszöbén állunk, amely sokkal nagyobb mértékű lesz és sokkal súlyosabb következményeket fog maga után vonni, mint a 2008-2009-es. Gyakran olvashatjuk ezt a közgazdászok előrejelzéseiben, és valóban, efelől nem nagyon lehetnek kétségeink.
Csaknem egy évtized telt el a nagy recesszió óta, melynek következtében dominóeffektusban csődöltek be az ipari szektorban a vállalatok, drasztikusan emelkedett a munkanélküli segélyhez folyamodó munkaképes korúak száma, és rengeteg megtakarításait elvesztő háztartásnak nőtt meg az adóssága, mely az összeomlást követő időszakban sorozatos kilakoltatásokhoz vezetett. A 2008-as válság valójában nem is az Egyesült Államokat, hanem legerőteljesebben az európai kontinenst és azon belül is az eurózóna országait érintette, és sajnos azt a tényt sem feledtethetjük el, hogy a világválságból közel egy évtized után sem sikerült teljes mértékben kilábalni.
A világtörténelem első nagy gazdasági világválsága, az 1929-1933-as nagy összeomlás, a 2008-2009-es krízis, és a küszöbön álló válság nem választhatók külön egymástól, valójában 2008 és 2020 is folytatása annak az intervencionista, piackorlátozó politikának, mely 1929-ben Herbert Hoover elnök beiktatásával vette kezdetét. Valójában egy csaknem egy évszázada tartó hosszú periódusról beszélhetünk, melynek állandó mivolta a ciklikusan fellépő világválságokban nyilvánul meg, és az ezeket elválasztó évtizedek is többnyire a gazdasági stagnálás jegyében telnek el. Mindezen probléma egy sajátos gazdasági szerkezetre vezethető vissza, melyet szociális piacgazdaságnak, avagy vegyes gazdaságnak is nevezhetünk.”