Elnapolt esély

„Ha már majdnem három éve vár döntésre, még két hetet kibír – gondolhatták a honatyák a szerdai plénumban, amikor napirend előtt elhalasztották az egyébként 18. tételként szereplő törvénytervezetet. Az RMDSZ által kezdeményezett, és benyújtott dokumentumról van szó, amely március 15-ét a magyar közösség hivatalos ünnepévé avatta volna. Gesztusértékű lett volna, ha a Képviselőház plénuma a tervezet mellett voksol: jele annak, hogy meg lehet állítani (de legalább fékezni) azt a folyamatot, amely az utóbbi hónapban felerősödni látszik – elegendő pusztán az események kronológiáját újra felvázolni: különösebb forgatókönyv-pártiság és összeesküvés-függőség nélkül is maradjunk abban, »a dolgok felpörögtek«, és közéletben, sajtóban felerősödött a magyarellenesség. (Nem magyarázat, mindössze adalék, ha a történetet 30 éves távlatban szemléljük, hogy a 89-es fordulat után éppen egy kiprovokált etnikumközi konfliktus ürügyén az újraszervezett-élesztett hazai hírszerzés megörökölte az átkosból azt a szakosztályt, amely a nacionalista-irredenta jelenségek profi kezelésére hivatott, és egy ideig ekként is működött, a szervezeti felépítésben megjelent.) Tehát nem állítom – sajtóperek és szakmai szigor, vagyis kellően dokumentált források hiánya miatt –, csak kérdem, ludasak-e abban a jelenlegi szervek, s ha netán igen, akkor milyen mértékben, hogy a helyzet, »a nemzeti és nemzetközi egyaránt ennyire fokozódott«?...

Az előbbi felvetést unokáim nemzedékéből kikerülő kutatók fogják tisztázni, de már ők is jól benne lesznek a korban: vélhetően addig feloldják a 2020-as iratanyag titkosítását. De addig is érdemes a május–júniusi periódusra fókuszálni, arra, ahogyan ezt a feszültséget gerjesztés által el lehetett érni. Az előzményeket tekintve koherensnek tűnt, hogy a Té Ház kényelmes (nyomasztó?!) többséggel elkaszálja a március idusára vonatkozó jogszabály-tervezetet. A magyar külügyminiszter keddi bukaresti és kolozsvári villámvizitje lenne az új elem, amely a kérdés további jegelését okozta, vagy az államfő és a kormánypárt vezetőinek szintén tegnapi informális tanácskozása, egyéb diszkrét egyeztetések és mérlegelések, vagy pusztán az időzítésben rejlő mozgástér-bővítés indokolta a halasztást. Ez utóbbinak lehet olyan olvasata is, hogy kivárni mi lesz (vagy mit lehet előidézni) június negyedike körül, és annak függvényében újra napirendre tűzni a türelmesen várakozó – esetleg szakbizottsági parkolójában egy pontosvesszővel gazdagodó – törvénytervezetet.”