„Bő két hónapja zárta be kapuit a járvány miatt a magyar közoktatás minden intézménye. A régóta ismert problémák és kihívások a zárással még súlyosabbá váltak. A hátrányokat növelte, az árkokat szakadékokká mélyítette a »digitális közoktatásnak« nevezett időszak.
A Fidesz-kormány a gyöngyöspatai kártérítési per ürügyén rasszista hecckampányba kezdett az év elején. Aki figyelemmel kíséri a miniszterelnöki nyilatkozatokat, láthatja, ez a szándék azóta sem múlt el, a cigányozás és a tanulók bőrszín szerinti besorolásának szándéka – a szegregáció természetes, sőt elfogadható eszközként való beállítása – ismét utat tört magának a politikai kommunikációban. Orbán Viktor a kártérítési ügy kapcsán »bennszülötteket« emleget, és a független igazságszolgáltatást gyalázza.
A probléma maga megoldhatatlan a közoktatás értő reformja nélkül. Ehhez együtt kell működni több más szakpolitikai területtel, kivált a szociálissal. A hazaküldött gyerekek és otthonról tanítani próbáló tanárok példája mutatja most igazán, mekkora a baj. A Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Egyesület és a Partners Hungary Alapítvány közös kutatásának részeként halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) és roma gyermekeket oktató pedagógusokat kérdeztek. Kiderült: ijesztő arányban tűnnek el ezek a diákok a közoktatásból. Éppen azokat sorolja hátrébb az online iskola, akiket már az osztályteremben is a leginkább segíteni kellett volna. A miniszterelnök is ellenük kampányol.
Először le kell szögeznünk: Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktatás, azzal a különbséggel, hogy nem személyesen, hanem fizikailag távol, otthon ülve részesül benne a diák – ez nem digitális oktatás. Csupán kényszerű pótlék.”