A késelés nem lehet az életünk része

Tavaly augusztusban kint söröztünk a barátaimmal a Deák téren. 2019 szeptemberében „Összjogász” egyetemi buli volt az Akvárium klubban, ami szintén a Deák téren van. Idén februárban videót forgattunk, ugyancsak a Deák téren.

2020. május 22-én hajnalban tömegverekedés tört ki a Deák téren, ahol egy tizennyolc éves fiatal két másikat nemes egyszerűséggel lemészárolt.

Minden érzéketlenséget félre téve, csupán azt nem értem az egész ügy kapcsán, hogy miért lepődünk meg? Elvonatkoztatva a tragikus eseményektől, fogadni mernék arra, hogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, vagy éppen ő maga az, aki került már bajba, ha szórakozni ment. E tekintetben teljesen mindegy, hogy Budapesten vagy vidéken történt az. Nem azért került bajba, mert bármi rosszat tett vagy provokatívan viselkedett, hanem azért, mert vannak degenerált emberek, akik állat módjára viselkednek. Akik attól nagylegények, hogy a másik embert megverik, vascsővel fejbeverik vagy megkéselik.  

Ez elfogadhatatlan. Ehhez még véletlenül sem szeretnék hozzászokni. Nem szeretnék „megbarátkozni a gondolattal”, hogy amikor kiülök egy sörre a barátaimmal Budapest egyik legfrekventáltabb részén, akkor engem vagy bárki mást potenciálisan leszúrhatnak. Tarthatatlan, hogy vannak olyan emberek, akik ezt megengedik maguknak. London polgármestere, Sadiq Khan 2016-ban azt mondta, a terrortámadás a nagyvárosiak életének része.

Sadiq Khan legyen a londoniak baja. Mi pedig szögezzük le egyszer és mindenkorra, hogy amikor elmegyek szórakozni, egyáltalán nem szeretnék kalkulálni azzal a lehetőséggel, hogy a jóég tudja, milyen okból belém állítanak egy bökőt. De még csak verekedni sem szeretnék. Kérjünk meg tehát minden egyes balhézni vágyót, hogy vonuljanak el egy lakatlan szigetre, és ott szórakoztassák egymást.

Van itt még egy dolog, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen a tragédia megtörténte óta foglalkoztatja a közvéleményt. Az elkövető cigány származású volt. Nos, a tett megítélése szempontjából az elkövető származása teljességgel indifferens. Teljesen mindegy, hogy fehér ember késelt, avagy roma. A késelés bűncselekmény, bárki is követi el azt. Ebből a szempontból egyáltalán nem érdekel, hogy valaki cigány vagy sem. A romák és nem romák közötti együttélés problémáival viszont kezdeni kell valamit:

Ahogy Fábry mondta: „most már valamit tenni kéne”. Mindenkinek ajánlom meghallgatásra Ábrahám Róbert, roma származású vlogger véleményét a témában.

Nincsenek illúzióim: azok, akik késekkel járnak szórakozóhelyekre, feltehetően nem olvassák lapunkat, vagyis nem jut el hozzájuk felháborodásom. Affelől sincsenek illúzióim, hogy akik késsel járnak szórakozni, azok szép szó, kérés vagy dörgedelmes újságcikkek hatására felhagynának ezen szokásukkal. De amellett, hogy Magyarországon 2010 óta csökken a bűncselekmények száma, még határozottabb rendőri jelenlétre és fellépésre van szükség. Igenis legyenek rendőrök a szórakozóhelyeknél. Ha kell, akkor minden utcasarkon. Ha valaki balhézik, legyen következménye. Egyáltalán nincs szükség finomkodásra.

Egyértelmű: elengedhetetlen a leszakadt társadalmi rétegek felemelése; de amíg a felzárkóztatás zajlik, addig a rendet is meg kell teremteni és fenn kell tartani.