Vajon a magyar modell vonzó-e?

„Ahogy Amerikában Trump »total authority«-jét megkérdőjelezik a tagállamok kormányzói, ugyanígy Orbán egyeduralmát az önkormányzatok. Csakhogy Amerikában erős alkotmányos felhatalmazású és gazdasági hátterű Kalifornia és New York államok vannak, ellenben a magyar rendszergazda éppen az önkormányzatok kifosztására és korlátozására használja ki a válságot. Csakhogy a polgárok a vírus idején sokkal inkább a helyi közösségük és a családjuk tagjai, mint a magyar nemzetközösségé. Segítséget nem a távoli központtól, hanem a közeli közösségektől és intézményektől remélnek. A német válságkezelés azért lehet sikeres, mert a központi kormány képes dialógusra és megegyezésre a tartományi kormányokkal. Egyetlen önkormányzat se lehet képes kezelni a válságot egyedül. Ha az adott városok lakói úgy vélik, hogy a központi kormány politikai szándékkal hagyja magára, sőt, ne adj’ Isten tudatosan megfosztja a védekezési eszközöktől városukat, soha nem bocsátanak meg.

A válság egyben az életformák, stílusok, magatartások globális versenye. Az amerikai modell népszerűtlenné vált a válságban, de a kínai életforma-modell sem jelent vonzó alternatívát. Vajon a magyar életforma, ez a konfliktusos, idegengyűlölő, sértett és vádaskodó, súlyosan egyenlőtlen, szolidaritást és toleranciát elutasító, az univerzális és hazai kulturális hagyományokat romboló, bezárkózó modell vonzó-e kívül a világban, s belül, nekünk magyaroknak? »Megvizsgáltuk – mondta / az orvos -, de nem tudunk / segíteni magán, élnie kell.«”