Porhintés

„Amit a kormányunk a járványügyi köztájékoztatással művel, az nem egyszerűen botrányos, hanem konzekvensen hibás, pedig a magyar állam (azaz te meg én: az adófizető) GDP-arányosan nagyjából az európai átlag háromszorosát költi erre a területre. Tényleg kínos már, hogy nekünk kell úgy tennünk, mintha adattudósok lennénk – ennél már csak az kínosabb, ha az egész kommunikációs igyekezet arra irányul, hogy legalább a 8 elemi nélküli, nyelveket nem beszélő, külföldön és külföldi honlapokon sosem járt magyar polgárokkal elhitessék, hogy jól csinálják, amit csinálnak. (Meg persze az is, ha az az üzenet lényege, hogy nyilván azok a debilek, akik különféle adatokat kérnek, aztán ha megkapják, akkor elégedetlenkednek.)  

Tény, hogy a sajtó hetek óta sürgeti a területi és életkori bontású járványadatok közreadását, ugyanakkor senki sem kérte a valóban érzékeny betegadatok, az egy-egy konkrét személy beazonosítását lehetővé tevő információk közzétételét. Amit kérünk, arra azért van szükség, hogy a lakosságnak visszajelzése legyen egyrészt a valós kockázatokról, másrészt – majd később – az intézkedések hatékonyságáról, a betegség terjedésének vagy visszaszorulásának valós trendjeiről. 

A megyei bontású járványtérkép erre a célra nem használható, hiszen például a budapesti fertőzésszám csak annak ismeretében lenne értelmezhető, hogy itt él a lakosság ötöde, itt van a legtöbb járványkórházi férőhely, és minden bizonnyal itt végezték a legtöbb tesztet (ezt is jó lenne tudni). Ami viszont segítene: a fertőzések száma településenként, a nem és az életkor megadásával és a pozitív teszt időpontjával, a halottak száma (az összes, aki koronavírus-fertőzött volt és elhunyt), valamint az elvégzett tesztek száma, lehetőleg szintén településenként.”