Orbán a demokratikus nacionalizmus szószólója

„– Orbán 2010 óta minden választást megnyert. Elképzelhető-e, hogy azért is tartanak tőle és fékezik, hogy ne inspirálja Nyugaton a hozzá hasonlóan gondolkodókat?

– Igen, egyetértek, ez Franciaországban, Ausztriában és Olaszországban is szempont. Februárban Rómában magam is részt vettem egy a nemzeti konzervativizmus témájának szentelt nagyszabású konferencián, amelyen Orbán Viktor is beszédet tartott. Egész Európából érkeztek felszólalók, így Emmanuel Macron francia elnök bírálói vagy a brexit brit hívei. Orbán ennek a nemzeti konzervatívnak, demokratikus nacionalizmusnak vagy demokratikus szuverenitásnak is nevezhető gondolatnak az egyik első szószólója, amely ma már Európa-szerte terjed. Emberek a legkülönbözőbb országokban nemzeti kormányzást akarnak. Populistának kiáltják ki őket, ám valójában demokratikus patrióták.

– Tusk, az Európai Néppárt (EPP) elnöke szokatlanul keményen, a nácizmussal párhuzamba állítva támadta Orbánt. Hogyan lehetséges, hogy a globalista–patrióta ellentét a Fidesz saját pártcsaládján belül is ilyen felfokozottan érvényesül?

– A néppártban nagy változás következett be. Egykor a német Konrad Adenauer, az olasz Alcide De Gasperi vagy a francia Robert Schuman szellemi örököseként a kereszténydemokrata irányvonal jellemezte, de ez már a múlté. Elfordult a hagyományos értékektől. Az EU maga sem különösebben demokratikus, az Európai Bizottságtól az Európai Bíróságig nemzetek feletti intézmények uralják.

– Milyen irányban dől majd el a globalisták és a nemzetállamok harca? Hogy fest az EU öt-tíz év múlva?

– Ezt korai megmondani, és a bizonytalanságot most a járványhelyzet is növeli. De a demokratikus szuverenitás vagy patriotizmus hívei láthatóan erőre kaptak sok helyütt. Nemcsak Magyarországon, hanem Lengyelországban, a Jog és Igazságosság párttal is ez a helyzet, a briteknél végbement a brexit, Amerikában elnökké választották Donald Trumpot.

– Sorsdöntőnek tartja-e Trump novemberi újraválasztását a nemzetközi jobboldal szempontjából?

– Feltétlenül, száz százalékban. Sok múlik azon, hogy az elnök miként kezeli a Covid–19-járvány következményeit. De most úgy látom, jók az esélyei az újraválasztásra. A másik oldal furcsa dolgokat művel, túlreagál, és vizsgálatokat folytatott le az elnök ellen, amelyek aztán sehová sem vezettek.”