Nem térhetünk vissza a normális működéshez, mert a normális működés maga a probléma

„A társadalmi és jóléti szempontok megjelenése a mai válságkezelésben azonban nem annak köszönhető, hogy ezeket társadalmi mozgalmak kiharcolták volna, és újfajta társadalmi kontrollt valósítottak volna meg a kormányok döntései fölött.

Ezek az intézkedések abból fakadnak, hogy ugyanaz a piaci érdek, aminek a túlhatalma a korábbi tőkebarát és társadalomellenes válságkezelést alakította, ma a gazdasági újraindulás érdekében támogatja ezeket a szociális intézkedéseket. Mivel a válságkezelés fölött nincs társadalmi kontroll, ezért valószínűsíthető, hogy a rendkívüli jóléti intézkedések csak addig tartanak, amíg sikerül elérni a gazdaság újraindítását. A széleskörű jóléti juttatások válság utáni visszavonása persze komoly társadalmi konfliktusokkal járhat majd világszerte – ezeknek a kifutása azonban a jövő kérdése.

Ugyanakkor a jelenlegi felfordulás során nem csak a jóléti intézkedések előtt nyílik meg a tér: a különböző gazdasági és pénzügyi csoportok intenzíven keresik a piacnövelés és a befektetések új lehetőségeit. A mostanihoz hasonló válságok idején lehetőség adódik arra, hogy a már nem profitábilis szereplők, gazdasági tevékenységek és intézményi formák eltűnjenek, és a helyükön új felhalmozási lehetőségek jelenjenek meg. A gazdaságtörténetből ismert korábbi válságok során ezt a kreatív rombolást sokszor háborúk végezték el – most azonban könnyen lehet, hogy a bizonytalan idejű karanténok és határzárak fejtenek majd ki hasonló hatást.”