Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A magyar egészségügy az elmúlt másfél évtizedben jórészt éppen az EU-s forrásoknak köszönhetően tudott szinten maradni, sőt fejlődni.
„Az EU nem segít a vírus leküzdésében! Hacsak azt nem vesszük, hogy a magyar egészségügy az elmúlt másfél évtizedben jórészt éppen az EU-s forrásoknak köszönhetően tudott szinten maradni, sőt fejlődni. Ez 2007 óta legalább 450 milliárd forintot jelent. Mai forintban számolva sokkal többet.
Nem jó belegondolni, mi lenne most enélkül. Az egészségügy nemzeti hatáskör, vagyis az EU nem szólhat bele abba, hogy az egyes tagállamok hogyan szervezik meg polgáraik gyógyítását. Azért nem, mert a tagállamok erre nem hatalmazták fel. Jó, vagy nem jó – ez így van, és kész. Így aztán az EU számára rendelkezésre álló eszközök is korlátozottak. Most ezért »Brüsszel« fizetési könnyítésekkel, rugalmasabb szabályokkal, közös védőeszköz- és tesztbeszerzéssel és a vakcinakutatás támogatásával igyekszik segíteni.
Érdemes viszont azt is figyelembe venni, hogy az uniós csatlakozás óta gyakorlatilag nem volt az országban olyan állami kórház- vagy rendelőintézet-felújítás, egészségügyi eszközbeszerzés, illetve informatikai fejlesztés, amelyet ne az EU finanszírozott volna. Mégpedig az esetek túlnyomó részében 85 százalékban (kisebb részükben 50 százalékban). A pénzek nem csak épületekre, berendezésekre mentek. Nagy összegekkel támogatják az EU-s források az egészségügyi dolgozók megtartását, új munkatársak – orvosok, ápolók, gyakornokok – felvételét, képzését is. Ennek hiányában még erősebb lett volna az elvándorlás az utóbbi években. Azért az egészségügyre fordították ezeket a pénzeket, mert a mindenkori kormányok – nagyon helyesen – így látták jónak. Az EU-s források felhasználásáról ugyanis – minden tévhittel ellentétben – alapvetően a tagállami kormányok döntenek.”