„Április 10-én megjelent egy rövid jogszabály, amely jelentős elmozdulást hozott a munkahelyi szintű erőviszonyok terén. Az új regula ugyanis megengedi, hogy a cégek egyoldalúan – a dolgozók beleegyezése nélkül – elrendelhessék a 24 hónapos munkaidőkeret alkalmazását. Az intézkedés bevezetéséhez nincs szükség kollektív szerződésre, így a jelenlegi hat havi munkáltatói szabad rendelkezési jog egyezkedés és egyetértés nélkül is huszonnégy havira bővíthető. Az új jogi norma érvényes – munkaidőre vonatkozó –, munkahelyi szintű kollektív szerződéseket is felülírhat, ezáltal a korábbinál is kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek az alkalmazottak.
Ma már tudjuk, hogy »A Kormány 104/2020. (IV. 10.) Korm. rendelete a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet munkajogi szabályainak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő kiegészítéséről« szóló jogi norma tovább csökkenti a vállalati szintű szakszervezeti befolyást, és rontja a munkavállalók alkupozícióit. Sajnálatos, hogy a végrehajtó hatalom még most sem abban érdekelt, hogy javítsa a munkahelyi légkört, hanem inkább arra törekszik, hogy a munkavállalók ellentmondás nélkül és teljes kiszolgáltatottságban tejesítsék a munkáltatók utasításait. Ebben a feszült helyzetben az államnak - az indulatokat megértő, de azokat semmiképpen nem gerjesztő – közvetítő és segítségnyújtó magatartást kellene tanúsítania.”