Miért legyen érettségi?

Szerző: Nagy Zoltán, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. oktatási üzletágának vezetője

Az elmúlt hetekben sokféle ötlet, javaslat, felvetés és hozzászólás jelent meg a középiskolai érettségi kapcsán. A Kormány döntése után, amely az írásbeli érettségik megtartásáról, a szóbelik nagy részének és egyes érettségi típusok eltörléséről határozott, egyúttal az érettségi első napjául május 4-et szabta meg, ezeknek újabb hulláma indult el. Az érettségi témájához politikai pártok, szakmai szervezetek, érdekképviseletek és szakértők is hozzászóltak. Tapasztalatom szerint a véleményt megfogalmazók egy része csak annyit tudott közölni, hogy biztosan nem jó, amit a Kormány tervez. Számos esetben azonban a hozzászólások konkrét javaslatot is tartalmaztak. Jó pár felvetés igyekezett külföldi mintákból, példákból meríteni, sokszor találkoztam a „bezzeg”-típusú (bezzeg máshol meg tudták oldani, stb.) hozzászólásokkal is. Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy minden ország egyedi, mind oktatási, mind járványügyi szempontból, tehát a máshol működő megoldások nem alkalmazhatók automatikusan.

A javaslatok egy része láthatólag a megoldást próbálta támogatni, de van egy részük, amely leginkább azt tudta megmutatni, hogy mi miért rossz vagy lehet rossz (véleményem szerint: mindenben lehetett jót és rosszat is találni és minden megoldás jár érdeksérelemmel). 

A javaslatok és hozzászólások jelentős része azonban azt mutatta (még az egyébként átgondolt vagy színvonalas javaslatok is), hogy sajnos sokan nem ismerik az érettségi szerepét és pontos funkcióját a felsőoktatás szempontjából, és különösen sötétben tapogatóznak, hogyan is zajlik a felsőoktatási felvételi eljárás Magyarországon. Szeretném ezt a kérdést tisztába tenni, mert enélkül inkább találgatni lehet az érettségi megvalósítási formáiról, mint tényszerűen dönteni.

Alapelvként azt rögzíteném, hogy semmiképpen nem elfogadható olyan megoldás, amely új követelményeket állapít meg a tanulók számára (pl. volt javaslat arra, hogy lényegében vezessük vissza a felsőoktatási felvételit) vagy nem összehasonlítható értékelést ad a végzősöknek. A megoldásnak általánosnak, egyszerűnek és kivitelezhetőnek kell lenni.

Előrebocsátom, magam nem vagyok a járványügy szakértője, így alapvetően oktatási szempontok mentén született az írás, de annak tudatában, hogy a biztonság most a társadalom számára elsőrendű szempont az érettségi megvalósításakor. Meggyőződésem szerint a legfontosabb feladat jelenleg az érettségi eredeti céljainak érvényesítése az egészségvédelem maximális betartásával.

Ehhez az elején tisztáznunk kell az érettségi célját, amely kettős:

1. lezárja a középiskolai tanulmányokat - ezt a korábbi négy év értékelésétől független, minősítő értékeléssel
2. igazolja, hogy a vizsgázó felkészült-e a felsőoktatási tanulmányokra (kiváltja a felvételit)

A magyarországi érettségi lényegében egy olyan országosan egységes, központosított kimeneti mérés, amelynek érvényesnek, megbízhatónak és objektívnek kell lennie. Ezt többek között ilyen módon éri el:

1. egységes követelményt állapít meg minden tanuló számára és egységes elvek mentén értékeli azt;
2. előre megismerhető a követelmény és az értékelési eljárás (mind a tanulók, mind a pedagógusok számára);
3. az azonos teljesítmények azonos értékűnek számítanak (azaz mindegy melyik iskolába jár valaki).

A helyzetet ráadásul bonyolítja, hogy 2005 óta az érettségi két szinten valósulhat meg, lehet középszintű vagy emelt szintű. Ez a struktúra a felsőoktatási felvételi kiváltása miatt alakult ki.

Amikor a mostani járványhelyzetben megoldást keresünk az érettségi lebonyolítására vagy kiváltására, valójában ezen célok és mérés-értékelési szempontok minél teljesebb körű érvényesítését kell elérnünk. Meglátásom szerint ezekre az alapelvekre fontos ügyelni. Azt a kérdést kell tehát feltennünk, hogy amit megoldásként választunk, az képes-e és milyen mértékben ezeknek a követelményeknek eleget tenni. 

Az érettségi középiskolát lezáró és felsőoktatási belépést biztosító (ún. kapu) feladata közül most kicsit nézzük meg az utóbbit.

A magyarországi érettségi lényeges funkciója – az eredmények összehasonlíthatósága miatt -, hogy kiváltja (az alapszakos és osztatlan képzésben) a felsőoktatási felvételit, magyarán ez alapján dől el jelentős részben, hogy ki kerül be a felsőoktatásba. A kétszintű rendszernek, a kétféle teljesítményszintnek komoly szerepe van abban, hogy a tanulói teljesítményekben különbséget tegyen. A tanulók maguk szabják meg a felsőoktatási jelentkezésük függvényében, miből tesznek emelt szintű vagy középszintű érettségit. Lényegében az emelt szintű érettségi miatt szűnt meg a klasszikus felsőoktatási felvételi az alap- és osztatlan képzésben. Az egységes érettségi miatt a felsőoktatási felvételi rendszerünk is egységes és központosított, emiatt egy jelentkezési eljárásban bármely államilag elismert intézménybe be lehet adni a jelentkezést, akár idén, akár bármelyik következő (fél)évben - időben tehát korlátlanul érvényes az érettségi. A felvételi rendszerünk a tanulókat rangsorolja, ez alapján kerülnek be – a ponthatár függvényében – egyesek a kiválasztott képzésre.

Amikor tehát az érettségi lebonyolításának vagy kiváltásának kérdését elővesszük, akkor ennek a felsőoktatási belépési funkciónak az érvényesülését, a tanulók teljesítményének összehasonlíthatóságát, a közöttük lévő rangsor felállítását és a legjobbak kiválasztásának lehetőségét kell biztosítanunk. Ezek alapján értékelhetjük, hogy egy megoldás megfelelő-e vagy sem?

Érdemes megnézni, hogy milyen ötletek és javaslatok kerültek be a közbeszédbe, nem függetlenül nemzetközi példáktól:

Az egyik népszerű javaslat a megajánlott jegy. Ez egyszerűnek tűnik, könnyen kivitelezhető. Több ország (pl. Anglia, Franciaország, de a végén Szlovákia is) azt a megoldást választotta, hogy a korábbi iskolai értékelések (év végi jegyek átlaga pl.) figyelembe vételével lényegében kiváltotta az érettségit. Hozzá kell tenni: természetesen így nem érvényesülhet az érettségi azon funkciója, hogy egységes szempontok (feladatok) alapján, lehetőleg összehasonlítható értékelést adjon, hiszen könnyű belátni, hogy az egyes iskolák vagy pedagógusok értékelésében is komoly különbség lehetnek (közérthetően: jó iskolában szerzett jeles és kevésbé jó iskolában szerzett jeles nem takar azonos teljesítményt). Fontos azt is hozzátenni, hogy az ezt most alkalmazó országok egy részében létezik a felsőoktatási felvételi, az egyetemek tervezetten tarthatnak saját felvételi vizsgát. Magyarországon ez a megoldás sem az eredmények összehasonlíthatósága, sem a felsőoktatási felvételi miatt nem működne, hiszen a megajánlott jegyekből nem hozható létre „kétszintű” értékelés, aminek magában is lényeges funkciója van a felsőoktatási felvételi során a tanulók közötti rangsorolásban. A slágerszakok esetében különös problémát jelentene, hogy összehasonlíthatók-e a korábbi iskolai eredmények intézmények (akár osztályok) között.

Az otthoni érettségi ötlete is felmerült, de eddig nem futott be nagy karriert, mert elég könnyen belátható, hogy két fontos probléma merül fel: teljesen eltérőek lehetnek az egyes tanulók (és pedagógusok) technikai (eszköz, hálózat) adottságai és informatikai felkészültségük, másrészt csak a szóbeli lenne lebonyolítható úgy, hogy be tudják azonosítani a tanulókat. Ez viszont a teljesítmények országos összehasonlíthatóságát tenné szinte lehetetlenné. Szlovákiában merült fel, hogy csak szóbelit tartanak video-kapcsolat formájában, az ötletet ki is próbálták, de végül általános (tömeges) formában elvetették a nagyszámú technikai és pedagógiai probléma miatt. Van ugyan olyan magyarországi párt, amely felvetette az otthoni (online) írásbeli ötletét, de mivel alapvetően újra kellene gondolni az írásbeli feladatok típusát, ez a megoldás lényegében megváltoztatná az érettségi követelményeket – ami maximálisan méltánytalan lenne a tanulókkal szemben.

A megajánlott jegy és érettségi részleges megtartásának sokféle kombinációja – csak azok érettségizzenek, akik felvételiznek - merült fel, de ezek közös jellemzője az, hogy olyan bonyolult lenne a végén az érettségi szervezése, hogy senki nem tudná előre megmondani, hogy végül hányan és miből érettségiznének… Másrészt, és ez legalább ilyen fontos, ugyanolyan értékelést kapnának a tanulók teljesen különböző teljesítményre, ami nyilván nem megengedhető. Továbbá a mostani megajánlott jeggyel akár élete végéig felvételizhetne egy tanuló, hiszen az érettségije ugyanannyit érne, mint annak, aki teljesítette az érettségit.

Volt olyan javaslat, amely az érettségi (idei) eltörlését tartalmazta és ehhez kapcsolná, hogy mindenkit vegyenek fel a felsőoktatásba, aki megfelel a „minimumkövetelményeknek”. Mivel sok képzésen (szakon, intézményben) van túljelentkezés, ebben az esetben mégis csak valamiféle érettségi megtartásával kívánták a helyzetet orvosolni. A magyarországi felvételi során azonban egy-egy tanuló számos meghirdetett képzésre (intézménybe, szakra, munkarendre, stb.) jelentkezhet párhuzamosan, amelyek között sorrendet állít fel. Mivel a tanulók egymással versenyeznek a képzésekért, de a férőhelyek száma véges, lényegében a folyamat végén derül ki, hogy kit hová vesznek fel és az adott helyen milyen volt (volt-e) a túljelentkezés. Ráadásul a felvételizőknek joga van a jelentkezésük sorrendjén is módosítani szinte az utolsó pillanatig.

Végignézve tehát a sajátos magyarországi helyzetet – nincs felsőoktatási felvételi – nem nagyon látszik jobb megoldás, mint az érettségi megtartása. A tanulókkal szembeni méltányosság is ezt mondatja velem. Alapvető kérdésként merül fel azonban, hogy járványügyi szempontból biztonságos lehet-e a lebonyolítás és mikor kerüljön sor az érettségire? A két dimenzió persze összekapcsolódik. Ráadásul nem felejthetjük el, hogy az egészségvédelmi szempontnak van egy fontos társadalmi dimenziója is: 
Nem elég a járványügyi szakembereknek tudniuk, hogy az érettségi lebonyolítása biztonságos, ezt a társadalomnak el is kell hinnie. 

A Századvég Alapítvány (tudomásom szerint egyedüliként) két reprezentatív lakossági közvélemény-kutatásban is vizsgálta a magyar társadalom véleményét arról, hogy vajon támogatja-e az írásbeli érettségi megtartását. Az első kutatás 2020. április 21-én került publikálásra (adatfelvétel: 2020. április 18-20., n=1000 fő, CATI). A lakosság 80%-a (pártállástól függetlenül) támogatta az érettségi megrendezését. A kérdés ezt követően bekerült a pártpolitikai küzdőtérbe, de ettől függetlenül egy héttel később (adatfelvétel április 25-26., n=500 fő, CATI) ismét a lakosság 73%-a támogatta az írásbeli érettségi megtartását. Tehát az érettségi vizsga ilyen formában történő lebonyolítását alapvetően támogatja a magyar társadalom.

Több felvetés is arról szólt, hogy az érettségi megtartható, de el kell halasztani, mert később az nagyobb biztonsággal megszervezhető. Itt a május és augusztus között szinte bármilyen időpont felmerült. Lényeges ugyanakkor tisztázni, hogy a következő tanév (2020/21-es tanév) időben történő megkezdése alapvető érdek, mind a köznevelésben, mind a felsőoktatásban. És persze az érettségizőktől sem várható, hogy hónapokig stresszben éljenek még az érettségi miatt.
 
A Kormányzat május 4-ét (tehát az eredeti időpontot) határozta meg az írásbeli érettségi kezdéseként, de az ezt vitató álláspontok miatt tisztázni kell, hogy a társadalom, a diákok és pedagógusok melyik időpontot tartják alkalmasnak a lebonyolítására. A 2020. április 25-26-i reprezentatív közvélemény-kutatásunkban erre is rákérdeztünk. Az érettségi megtartását támogatók közül 59% a május 4-i, 21% pedig a május végi kezdést tartotta a legjobbnak. A többi (júniusi vagy későbbi időpont) támogatottsága jóval alacsonyabb, a lakosság a minél korábbi időpontot támogatta. Ugyanakkor az érettségi megtartását támogatók nagy része (79%) elfogadhatónak tartja a május 4-i kezdést. A diákokat képviselő Országos Diáktanács tagjai ráadásul szintén az érettségi május 4-i megkezdését támogatják. A pedagógusokat képviselő szakszervezetek közül a nagyobb szakszervezet (Pedagógusok Szakszervezete) nem utasítja el, de nem is támogatja a május 4-i időpontot, fenntartásai hangoztatásával a kormány felelősségét emeli ki a kérdésben. A kisebb létszámú Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kezdetben az érettségi meghiúsítására szólította fel a pedagógusokat, és későbbi állásfoglalásaiban sem sokat finomított ezen a véleményén. Mindkét szervezet, ahogy a Nemzeti Pedagóguskar is, az egészségvédelmi-járványügyi megfontolások elsőbbségét hangsúlyozza. 

Az írásbeli érettségi megtartását tehát a magyar társadalom döntően támogatja, a felmerült időpontok közül is a május 4-i kezdés a legelfogadhatóbb és ez nyerte el a diákok támogatását. DE mindez nem számítana, ha a járványügyi-egészségvédelmi szempontok nem támasztanák alá a lebonyolítást.

Nem véletlen, hogy ez a kérdés hangsúlyosan előkerült az Innovációs és Technológiai Minisztérium által április 23-án megrendezett online szakmai konferencián, ahol ezt a kérdést Hiller István MSZP-s parlamenti képviselő és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár is feltette a járványügyi szakértőknek.

A nyilvánosan elérhető videofelvétel alapján a megszólaltatott járványügyi szakértők mind alacsony kockázatúként értékelték az érettségi megtartását. A május 4-i időpont a véleményük szerint a legkevésbé kockázatos, hiszen a járvány esetszáma most nagyon alacsony, kontroll alatt van. A távolabbi időpont viszont pont növelné a kockázatot, hiszen nem látható előre, hogy a sok országban várható lazítások milyen hatással lesznek majd a járvány alakulására. 

A társadalom és a diákok mellett a járványügyi és egészségügyi szakértők ezért egyértelműen a május 4-i időpontot tartják a legalkalmasabbnak az érettségi megkezdésére, kiszámítható kockázata miatt. 

Fontos azonban kiemelni, hogy minden szakértő a szükséges biztonsági intézkedések betartását hangsúlyozta (maszkhasználat, fertőtlenítés, diákok közötti távolság megtartása). A Századvég Alapítvány által április 25-26-án végzett közvélemény-kutatás válaszadóinak 78%-a is úgy vélekedett, hogy a tantermenkénti 10 fő, a diákok közötti szociális távolság megtartása, a maszkhasználat és a fertőtlenítés biztosítása elegendőek a biztonságos lebonyolításhoz. Persze látnunk kell, hogy ezen szabályok és elvek betartása elsősorban a szervezőkön, a diákokon, a pedagógusokon és vezetőkön múlik majd. A szabályokat nem csupán ismerni kell, hanem be is kell tartani őket, ez közös felelősségünk és feladatunk. Ehhez egységes, koordinált cselekvésre és kölcsönös felelősségvállalásra van szükségünk.