Horthy-kép, történelem-kép – Válasz Gellért Ádámnak

„Március 15-én, a jeles napon tette közzé Gellért Ádám válaszát a Clio Intézet honlapján a Vasárnap.hu felületén megjelent írásomra, amelyben Gellért egy korábbi cikkére reagáltam. Szeretnék néhány olyan pontot megjelölni, amelyek megítélésem szerint a vita lényegét illetik. Az első a Gellérték által közölt irat újdonsága.

Álláspontom szerint a fehérterror a Horthy-korszakban köztudomású volt, Gellért szerint viszont ez »nagyon meglepő állítás, hiszen az egész Horthy-korszakban úgy általában tagadták a fehérterror létét.« Szerintem meg ez a meglepő, hogy Gellért ilyesmit ír le. Egy korábbi interjújában ugyanis úgy fogalmazott, hogy a Hungaricana adatbázist szokta ajánlani egy-egy kutatás kapcsán az első lépések egyikének.[1] Ezen az adatbázison pedig elérhető a Nemzetgyűlési Napló, amelyben a Nemzetgyűlés 1920. évi február hó 20-án, pénteken tartott 3. ülésének jegyzőkönyvét olvasva rögtön a miniszterelnök (!) Huszár Károly szavai között találhatjuk a következő megjegyzést: »Aki akár jobboldali, akár baloldali terrorral irritálja a közvéleményt, az itt újabb viharok magvát veti el s esetleg újabb társadalmi erupcióknak válik okozójává.« (19.o.) Ha valamit a miniszterelnök a nyilvánosság előtt, a legfőbb politikai fórumon mond el, azt nagyon nehéz nem köztudomásúnak tekinteni. Ráadásul olyan is akadt a korszakban, aki felvetette Horthy felelősségét, méghozzá Beniczky Ödön volt belügyminiszter (igaz, két királypuccsban való részvétele után, egy vitatható bizonyíték alapján, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz). Mondhatjuk tehát, hogy a fehérterror léte, és Horthy ebbéli vitatott szerepe köztudomású tény volt a polgári korszak kezdetétől fogva.”