„Afrika miatt eddig azért aggódtunk, hogy az emberkereskedő hálózatok ezrével hozzák északi partjaira a menekülni vágyó szubszaharai lakosokat. A járvány az egész afrikai geopolitikai kihívást felgyorsítja, és kérdés, hogy a maguk problémáival küszködő euroatlanti országok készek-e ezzel megküzdeni.
Az afrikai kontinensen egy hónapos csúszással hozták meg az óvintézkedéseket, és sem az állami költségvetések, sem a lakosság nincs olyan helyzetben, mint mifelénk.
Az első számok érkeznek a napokban az afrikai országokból, ám a széles körű tesztelés hiánya és a gyér egészségügyi infrastruktúra miatt csak tippelhetünk, milyenek lehetnek a valós adatok. Egyes közép-afrikai országokban még élénken él az ebolajárvány emléke, hiszen alig pár éve, hogy megállították (Kongóban azóta volt újabb hulláma, amiről a világsajtó nagy része lemaradt…). Egyes régiókban így még állnak a szeparációs házak, amelyeket újra használni tudnak, ám a legtöbb helyen nincs meg a városi kultúrája annak, hogy mit kezdjen a lakosság a járvánnyal.”