Ez nem válságkezelő csomag

„A kormány nem kínál megoldást azoknak a magyaroknak a problémáira, akik tömegesen veszítik el munkahelyüket, súlyos helyzetbe kerülnek. Egyebek mellett ezt tartalmazza tizenöt kiemelkedő magyar közgazdász nyilatkozata a kormány válságkezelő programjáról. Meglepő módon ugyanerről beszélt az iparkamara elnöke, Parragh László, aki egyébként maga is részt vett a válságcsomag kidolgozásában. Azt mondta: »annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és folyamatosan annyi megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni«. Hozzátette: »a katás vállalkozó bizony nem nagyon számíthat semmire«. A volt gazdasági minisztert, Csillag Istvánt erről is kérdeztük.

Vajon Parragh súlyos mondatai az egész programot minősítik, vagy inkább csak őt magát?

Azt gondolom, mind a kettőt. Parragh László valójában nem képviseli a vállalkozókat, még kevésbé a náluk dolgozó munkavállalókat. Ő olyan ember, akit önmenedzsernek nevezhetünk. De a mondatai jellemzik az egész programot is, amely annak ellenére sem jelent mentőövet a rászorulók többségének, hogy a gazdasági lassulás és a későbbi erőteljes visszaesés kockázata nem érhette váratlanul a kormányt. Januártól már sejthető volt, hogy a járvány minket is telibe találhat, így előre ki lehetett volna dolgozni olyan intézkedéscsomagokat, amelyeket a helyzet súlyosbodásához mérten alkalmazni lehet. Az a tehetetlen rácsodálkozás, amelyet Parragh kijelentései tükröznek, jól minősíti a csomag minőségét is.

Közgazdászok között általános a vélekedés, hogy túl kevés és túl későn jött, ami ebben a programban van. És tényleg: a környező országok sokkal hamarabb, sokkal konkrétabb elhatározásokkal álltak elő.

Két irányt különböztethetünk meg az egyes országok gazdaságvédelmi programjaiban. Az egyik, hogy a jegybank milyen – lehetőleg olcsó – hosszú lejáratú hitelekkel próbálja meg életben tartani a vállalkozásokat. Amit a Magyar Nemzeti Bank némi késlekedés után bejelentett, többé-kevésbé megfelel a monetáris politika nemzetközi összehasonlításban is fontos kritériumainak. A még március végén meghirdetett hitelmoratórium viszont valójában teljesen szükségtelen volt. Nem véletlen, hogy sokan úgy döntöttek: inkább folytatják a fizetést, és nem halasztják az adósság növekvő terhét a még bizonytalanabb jövőre. Ezt a moratóriumot csak azért címkézték fel a szegény kisadósok megsegítésének ürügyével, hogy később a kormányközeli Mészárosok óriáscégeinek fizetési nehézségeit ne kelljen külön nyilvánosságra hozni. Ezeket akarják elrejteni úgy, hogy a Nemzeti Bank a valamikori szovjet regényből ismert Timur és csapatához hasonló kisúttörő akcióval átkíséri a gyalogosátjárón az összes adóst. Persze anélkül, hogy azok kérték volna. Ami azonban a Pénzügyminisztérium által összeállított intézkedési terveket illeti, azok még mindig nem a helyzetnek megfelelők, és a méretük is elégtelen.”