A magyar vészhelyzetről

„Még mindig nem érzem úgy, hogy eleget tudok arról, hogy mi folyik Magyarországon ahhoz, hogy biztos véleményem legyen róla. De leírom, hogy most hogyan tűnik fel nekem a helyzet. Szerintem a vészhelyzetről szóló törvény védhető, és Orbán kritikusai szükségtelenül paráznak – de abban egyetértek a kritikákkal, hogy a törvény határidő nélküli mivolta (hogy nem tűz egy bizonyos időpontot a vészhelyzet végének vagy nem teszi követelményé a parlament általi meghosszabbítást) mélyen aggasztó, azért, mert nyilvánvalóan kísértés az autoritárius visszaélésekre. (…)

Magyarországon jelentős cigány kisebbség él. Ők finoman szólva nem tartoznak a legnépszerűbb emberek közé. Mi történne, ha egy magyar szélsőjobboldali honlap – és higgyenek nekem, vannak aktivisták, akik szerint Orbán liberális – azt a rémhírt kezdené terjeszteni, hogy a romák a felelősek a koronavírusért. Ez nagyon gyorsan pogromokat eredményezhetne. Ezesetben nem támogatnánk, hogy a magyar kormánynak legyenek a kezében eszközök kezelni a helyzetet és büntetni a felelősöket? A vészhelyzet adta felhatalmazással bizonyosan visszaélhetne az állam, és ha ezt tennék, keményen kritizálni kellene. De eddig nem éltek vissza vele, amennyi tudom.

Ha eddig eljutott, bizonyára kíváncsi a véleményemre, és az ugyanaz, mint John O’Sullivané: nem támogatom a törvényt, ahogy az ma kinéz, de sokkal kevésbé aggódok miatta, mint a nyugati liberálisok, akik minden alkalmat felhasználnak, hogy nekimenjenek Orbán Viktornak. Talán jobb lett volna, ha megvárom, mit mond John O’Sullivan. De örülök, hogy nem tettem, mert sok mindent tanultam abból, hogy leveleztem a dologról magyar barátaimmal. Például emlékeztettek, hogy Orbán miért vált népszerűvé, és hogy elsősorban miért maradt népszerű Magyarországon, s hogy ezt mennyire nem érti a Nyugat. (…)

Egyik budapesti barátom azért mérges, mert ezek a liberálisok vannak helyzetben az európai intézményekben, főleg a médiában, és azt hiszik, hogy nézeteik semlegesek és normatívak, miközben ez távolról sem igaz. A bevándorlást tekintve például Soros György és a szocialista, balliberális és jobbliberális elitek a nyitott határokat támogatják, még akkor is, ha az de facto a szuverenitás megszűnését és az európai népek felszámolását jelenti. Az úgynevezett »szélsőjobb« politikusai – többek közt Orbán Fidesze, a német AfD, a lengyel PiS és a spanyol Vox – ezellen lépett fel, és a média folyamatosan protofasisztának állítja be őket. Ezért van az, hogy sok európai az Orbánt érő liberális kritikákat szkeptikusan kezeli: mert látják eme liberalizmus kényszerítő erejét és következményeit. Mi, a nyugati média fogyasztói ritkán találkozunk a dolgok ezen oldalával.

Mindez nem jelenti azt, hogy a magyar koronavírus-törvény 100 százalékban rendben van – korábban elmondtam, miben nem értek vele egyet, és mélyen hiszen, hogy ébereknek kell lennünk, hogy ezeket a törvényeket ne használják fel ellenünk, szabadságaink elvételére. A szabadság ára az örök éberség. De egy pillanatig se higgyék, hogy az éberségre csak Magyarország esetében van szükség.”