A képmutatás mesterfoka, ahogy Novák Katalin együttérző arccal hallgatja a „hétköznapi hősök” történeteit

„Nem akarom megkérdőjelezni a kampány mögötti jóhiszeműséget, hiszen biztosan azzal a szándékkal is készült, hogy az államtitkár megbecsülést fejezzen ki a kormány nevében azok felé, akiknek most jóval nehezebb az élete. Csakhogy van abban valami gyomorforgató, amikor Novák Katalin olyan együttérző arccal hallgatja végig egy család történetét, akik a járvány miatt elvesztették bevételeiket, mintha neki semmi köze nem lenne ahhoz a kormányhoz, amelyik hagyta, hogy emberek százezrei egyik pillanatról a másikra létbizonytalanságba kerüljenek.

Egy igazságosabb kormány esetén ezek a videók nem a képmutató szimpátiáról és köszönetnyilvánításról szólnának, hanem arról, hogy a politikusok azt mondják: nem kell aggódni, mi segítünk. Egy igazságosabb kormány esetén az ilyen videók láttán az emberben a mások iránt érzett empátia mellé nem társulna zsigeri düh, amiért a kormány a gazdasági mentőcsomagját egy az egyben a tőke és a vállalatok mentésére alapozta, és konkrétan az út szélén hagyta az állásukat elvesztőket, miközben a munkájukat még éppen megtartó dolgozókat gyakorlatilag belehajszolja egy második rabszolgatörvénybe.

Aztán, ha az államtitkárnak kicsit jobb kommunikációs csapata lenne, akkor talán eszükbe jutott volna, hogy nem pont a közszféra legkritikusabb foglalkozásaiból kellene megszólalókat toborozniuk, de hát erre nem gondoltak, úgyhogy sikerült a Hétköznapi hősök többi részéhez is illusztris interjúkat szervezni egy mentőssel, egy tanárral és egy anyukáját otthon gondozó postással. Novák természetesen minden rész végén megköszöni a munkáját mindenkinek és sok sikert kíván, de azt persze nem teszi hozzá, hogy egyébként pont az ő mögötte álló kormánynak lett volna 10 éve arra, hogy érdemben is kifejezze a háláját ezen dolgozók felé béremeléssel és a munkakörülményeik javításával.”