A járvány kihívja a kapitalizmust és azt a társadalmi rendet, amely nem vétlen a járvány elharapózásában

„A kapitalizmust újra kell formálni – olvashattuk a radikalizmussal semmi szín alatt nem vádolható Financial Times-ban, még jóval a jelenlegi járvány kitörése előtt. A kapitalizmus az ebek harmincadjára jutott, olvassuk ugyanitt, „manipulatív” tartalmakkal telített, fényévnyire eltávolodott az érdemalapú liberalizmus eszményképétől, erőviszonyai szisztematikusan gerjesztenek alantas késztetéseket, éltető eszméje pedig összeroppant.

Még olyan értelmezők is akadnak, akik úgy gondolják, hogy a végbement torzulás olyan méretű, hogy kérdésessé vált, egyáltalán kapitalizmusban élünk-e. Mindenesetre, az a meggyőződés jut érvényre, hogy a kialakult helyzeten már nem tudjuk könnyedén túltenni magunkat, a réseket nem lehet játszi könnyedséggel betömni – mérhetetlenül többre van szükség.

Már régóta ilyen és hasonló gondolatmenetekkel találkozhat az olvasó, és nemcsak az amúgy alkalmasint keynesiánus jelentéseket görgető Financial Times-ban, hanem másutt is. Tartós nyugtalanság hat át megannyi értelmezőt, akik szeretnének új életet lehelni az állítólagosan dekadenciával terhelt kapitalizmusba. Kétségtelen, mondják, hogy a kapitalizmus működik, masinériája továbbra is ontja magából a friss árukat, de a hanyatlás mélyebben rejlik, és ez valójában megfosztja a tőkés világot legitimációs alapjától, valamint eszmei horizontjától.

És alig akad valaki, aki a tisztelet hangján beszélne a kapitalizmusról.”