A hatalomépítő

„A különleges jogrend vagy a kórházi ágyak »felszabadítása« – beteg emberek hátralévő napjainak, heteinek vagy éveinek tönkretétele, családjuk kínzása – nem a vírus elleni védelem miatt, hanem a hatalom további erősítése végett fontos. Megmutatni és bevésni, hogy ki az úr.

»Az ideológiák, amennyit segítenek, legalább annyit rombolnak is. Elterelik a figyelmet arról, hogy a politikai cselekvés lényege a hatalom, a hatalom építése politikai célok érdekében« – mondta 2014-ben Orbán egyik legkedvesebb udvari szakértője, Lánczi András (Orbán tudja, mi a néplélek, és a politikában minden próba-szerencse; Csuhaj Ildikó interjúja, Népszabadság, 2014. október 10.) A filozófiai és politikatudományi képzettségű magyar »konzervatív« értelmiségi csak azt a tényt tartotta mellékesnek, hogy egy miniszterelnök cselekvésének lényege a kormányzás. Nyilván, mert Orbán fülének nem volna kedves. A járvány olyan előre nem látott körülményt jelent, amit nem lehet próba-szerencse alapon kezelni, és a néplélek ismerete nem elég a milliók létbiztonságát fenyegető, rég nem látott mélységű gazdasági válság feloldásához.

Orbán évtizedeken át azt hallotta vissza talpsimogatóitól, hogy a politika lényege a hatalom építése, és mivel eddig szerencséjére nem volt rendkívüli körülmény, nem is került olyan helyzetbe, ahol az ellenkezőjét tapasztalta volna. Úgyhogy tökélyre fejlesztette az ilyen típusú politizálást. A kormányzást nem.

Lánczi rektor úr neve különben arról jutott eszembe, hogy Magyarországon talán ő tette a legtöbbet Carl Schmitt német jogász és politikai gondolkodó eszmevilágának elfogadtatásáért. Azért, hogy az 1933-as felhatalmazási törvény alkotmányjogi alátámasztójának olyan maximái, mint hogy »a szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt«, vagy hogy az igazi politika »a barát és ellenség megkülönböztetésén« alapul, főhelyet kapjanak Orbán gondolkodásában. Az Európai Néppárt elnöke, Donald Tusk – erről nyilván nem tudva, de jól megérezve – a múlt héten azt mondta, hogy »Carl Schmitt biztosan nagyon büszke lenne Orbán Viktorra«. Az udvaroncok és sajtókatonák erre azt válaszolták sértetten, hogy Tusk lenácizza Orbánt. Ám ezzel csak azt árulták el, hogy nem ismerik a miniszterelnök gondolkodását, és semmibe veszik azt a szorgos munkát, amit a rendszer kegyében álló szakértők évek óta folytatnak, hogy például Carl Schmittet szalonképessé, sőt követendővé tegyék.

Mindegy, a magyar miniszterelnök már csak ilyen. Most tesz egy próbát az országgal. Aztán kiderül, hogy most is szerencséje lesz-e.