Víruspolitika

„A járványok hálás táptalajai az idegenellenességnek: könnyű a szükséges egészségügyi karanténból tartós és országos lelki karantént csinálni, majd a konkrét ok megszűntével is fenntartani az elzárkózás, a gyanakvás állapotát, a rögzült sündisznó-magatartást. Miért ne játszanának a régi kottából most is, messze túllépve az egészségügyön? Addig sem kell beszélni arról, hogy az újabb menekültáradatról éppen Orbán két barátja, Putyin és Erdogan tehet. Az állami irányítástól nem túl távoli török média állítólag tanácsokkal is ellátja az erre igyekvőket arról, hogy Románia felől érdemes Magyarországra jutni. Látható, miféle barátság ez, hogyan használja bábként Erdogan a magyar partnert.

Mindenesetre Bakondi és Szijjártó a vírus hírére azonnal bejelentette: az eddigi napi egy helyett egyetlen legális menekültkérelmet sem fogadnak be elbírálásra. A szinte bármit készségesen mikrofonba mondó Hollik István videón közli: a migráns az, aki nemcsak a terrorizmust, hanem a vírust is behozza. Fölötte véletlenül narancssárga a felirat: »A magyar emberek biztonságát nem tehetjük kockára«. A letelepedési kötvényes persze nem fertőzött, a menekült igen, pedig utóbbi aztán minden karanténnál jobban és tovább van bezárva a határnál. 

Stilárisan szépen elő volt készítve eddig is: a menekült gyengíti a nemzetek immunrendszerét, fertőzi a keresztény kultúrát, beteggé tette az egykor erős Nyugatot. Csupa olyan szófordulat az egészség-betegség témaköréből, amely szerint a migráns »idegen test«, mint – Závada regényéből tudhatjuk – egykor a zsidóság, most a vírus. Eddig csak jelképesen, most konkrétan is.

Az iráni diák kevés lesz. Kell majd olyan vírusgazda is, aki virtigli menekült. Vagy legalább cigány. Legalább igazoltan lehet majd szegregálni.”