„A különleges helyzet ugyanis különleges politikai megfontolásokat is igényelne. Mert nincs azzal alapvetően semmi gond, hogy az ellenzék hatalomra tör és kormányozni szeretne. Azt is meg lehet érteni, hogy frusztráltak az utóbbi ciklusok vereségei miatt, és már nagyon szeretnék elnyerni a választók többségének a bizalmát. De az egyáltalán nincs rendben, hogy teljességgel érzéketlenek arra a társadalmi igényre, amit a világjárvány szült. Ilyenkor mindent fölülír a védekezés kényszere, a nemzeti összefogás szüksége. Józan gondolkodású ember ilyenkor félreteszi a politikai megfontolásait, nem a hatalom megszerzésének lehetséges módjai lebegnek a szeme előtt, hanem a veszély elhárításának rá eső részét keresi minden erejével.
Nem azzal kürtöli tele a nemzetközi közvéleményt, hogy Orbán teljhatalomra tör, hanem a védekezéshez szükséges eszközök után kutat nemzetközi kapcsolatainak segítségével. Nem házal húsz védőmaszkkal a média előtt riszálva, hanem csendben szerez kétszázezret valahonnan. Nem okoskodik minden intézkedés bejelentése után, rátéve mindenre még egy lapáttal, hanem felajánlja pártja szakértőinek önzetlen segítségét az operatív törzs munkájához. A kákán is csomót kereső kekec magatartását feladja, és végre konstruktívvá válik. Hoz-e ez bárkinek valami közvetlen politikai hasznot? Nem, egyáltalán nem hoz. De cserébe részesei lehetnének a magyar társadalom közös sikerének, amivel közösen megfékezzük a járványt és minimalizáljuk a veszteségeket. Emberként megerősödve térhetnének vissza majd a politikai porondra, ahol legalább a hozzájuk hasonlóan gondolkodók bizalmát visszaszerezhetnék. De ez, amit eddig műveltek, tragikomikus.
Jó, ha tudja Jakab Péter, hogy az emberek többsége mélységesen felháborodott az akcióján. Nem csak azt kérdezték, honnan vette a telefonszámokat és miből finanszírozza a teljességgel fölösleges akciót. Azt is felrótták neki, honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy amikor emberek ezrei halnak meg világszerte, akkor ő az ostoba magyarázkodásaival próbálja gyengíteni az egyik leghatékonyabban védekező kormány vezetőjét. Ahogy édesanyám fogalmazott: Az még hagyján, kisfiam, hogy hívogat, de miket beszél!?”