Atomkór – mikor marhára esik, de a világvége végül elmarad

Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.

Ilyen főszerkesztő újságnál nincs, legfeljebb az Origónál.
„A keresztény értékrendet valló kormánymédia Origo nevű üzemegységének vezetője azt állítja, hogy nem tudja, ki írta és ki hagyta jóvá a Donáth Annát megrágalmazó és a bírósági eljárásban hazugnak bizonyuló cikket. Ez a sajtótörténeti és neurológiai szempontból is figyelemreméltó közlés nyilván nincsen összhangban a Tízparancsolat idevágó előírásával, de amúgy erkölcsi és szakmai szempontból mindegy, ki a szerző, hiszen egy főszerkesztő azért főszerkesztő, mert végső soron neki kell(ene) vállalnia a felelősséget a megjelent híranyagok tartalmáért.
Viszont vegyük észre azt is, hogy a különös amnézia borongós ködén át halványan felcsillan a morál sápadt visszfénye: ha körletparancsnokként rámutatott volna valamelyik közlegényre, hogy ő volt a bűnös egy személyben, akkor újfent hamisan vádol meg valakit. Ezúttal nem a kormány által kijelölt célpontot, hanem az e tekintetben ártatlan kollégáját. Úgy döntött tehát, hogy inkább galaktikus méretű hülyének tetteti magát, de nem viteti el a balhét mással.
Az önfeláldozás nemes tett. Aminél csupán az lett volna hasznosabb, ha elmondja az igazságot: Tisztelt Bíróság, a revolversajtó működtetésében mi csak újságírónak látszó tárgyak vagyunk, az efféle cikkeket nem mi állítjuk elő, hanem e-mailben kapjuk, a tényleges elkövető nem a mi szervezeti egységünkben dolgozik, ezért nem tudom megnevezni, hanem a propagandaminisztériumban, jóváhagyni pedig én nem szoktam semmit, már a feltételezés is felér egy felségsértéssel, ilyen joggal kizárólag nemzetünk pocakos főszerkesztője rendelkezik. Az elődeink kifejezésével élve: parancsra tettük.”