Nemzetpolitikáról a vírus árnyékában

„100 évvel Trianon után, 30 évvel a rendszerváltás és a marosvásárhelyi márciusi magyarellenes pogrom után a koronavírus új helyzetet teremt Európában, a térségben és a nemzetpolitikában is.

A rendszerváltással véget ért a nemzeti hallgatás és elzárkózás politikája, és a 80-as évek végén bekerült a magyar közbeszédbe a határon túli magyarok ügye, és meghatározó kérdéssé vált. Az Antall-kormány időszakában a 15 millió magyar fogalma megjelent a magyarországi közéleti mezőben és kormányzati eszközök is kifejezték a határokon átívelő nemzetpolitikát. A Horn-kormány időszakában más ideológiai mezőben, de folytatódott a megkezdett támogatáspolitika. Az első Fidesz-kormány új dimenziót hozott minden tekintetben, a státustörvény, a Sapientia és Selye János Egyetem egy aktív, kezdeményező nemzetpolitika jelei voltak, és a támogatások összege is jelentős mértékben növekedett. A Medgyessy korszak koccintása után a Gyurcsány korszak az elmúlt 100 év legnagyobb mélységét hozta el, a 2004. december 5-i népszavazással. 2010-ben a Fidesz-kormány az új alaptörvénnyel és az állampolgársági törvény módosításával új minőséget jelentett, mára már több mint egymillió új állampolgár van a Kárpát-medencében. A magyar nemzetet az állampolgárság közjogi értelemben is egyesítette, és korábban soha nem látott mértékű támogatás irányul a határon túli nemzettársakhoz.

A Kárpát-medence és a határon túli magyarság összefüggésében a gazdasági megközelítésben is jelentős fejlődésen mentünk keresztül. A 2010-es választásokat követően a második Orbán-kormány meghatározó gazdaságpolitikai dokumentuma, az Új Széchenyi Terv már Egységes Kárpát-medencei Gazdasági Térségről beszél. Hosszú út vezetett idáig. Addig a felismerésig, hogy a határon túli magyarság valódi erőforrás a magyar gazdaság számára, és növeli Magyarország gazdasági mozgásterét. Ehhez szükséges volt a szemléletváltoztatásra is a tekintetben, hogy a külhoniakat nem segélyezni kell, hanem a kölcsönös előnyök alapján együttműködni velük.”