MSZP-s útkeresés: túl kevés, túl későn?

„És van itt még egy kezeletlen ellentmondás, mégpedig az ideológiai koherencia és az ellenzéki összefogás kérdése között. Nem derül ki ugyanis, hogyan képzeli közös nevezőre hozni a kettőt az MSZP. Hogyan akar karakteresen baloldali lenni, hogyan akar szakítani a neoliberalizmussal, ha közben benne akar maradni egy olyan szövetségben, amelynek közös nevezője vaskosan támaszkodik a NER előtti félperifériás neoliberalizmus reflexeire. Lehet, hogy van feloldás, de az a pártvezetés vitairatából ez nem derül ki.

Ezen a ponton érdemes rámutatni, hogy ugyanennek a dilemmának a másik oldala viszont a Baloldali Tömörülés anyagában marad megoldatlanul. Az MSZP balszárnya ugyanis sokkal erősebb választóvonal meghúzását szorgalmazza a „neoliberális erőkkel” szemben, ami azért jelentős kibeszélés az összefogáspárti konszenzusból – még ha a közös indulás szükségességét ők sem vonják kétségbe.

A probléma csak az, hogy az MSZP ma az összefogáson kívül semmi. Az Orbán-ellenes együttműködésből való kibeszélés, vagy az együttműködésen belüli önálló pólusképzési kísérlet olyan sokkal kevésbé toxikus branddel megáldott formációkat is teljesen felőrölt, mint az LMP. Képzeljük el, hány százalékon maradna az MSZP, ha hirtelen elkezdene kibeszélni az összefogás akolmelegéből! (Elárulom: Nulla)

Azon belül viszont teljesen elképzelhetetlen bármiféle kapitalizmuskritikus, legalább valamicskét karakteres szociáldemokrácia. Két hét alatt darálná le a tisztelt kommentariátus, a kiérdemesült közéleti értelmiségiek és technokraták kórusa. A párt pedig nem rendelkezik elegendő számú meggyőződéses baloldali, de egyúttal politikusi készségekkel is megáldott prominenssel ahhoz, hogy ezzel a cunamival szembe merjen és tudjon szállni.

Ennek a dilemmának a megválaszolása nélkül pedig minden csak halott betű marad. Amivel vitatkozni, egyetérteni, nem érteni egyet igazából elég tét nélküli.”