Két Magyarország van, mindkettőnek saját videója

„Két zenés videót láttam a hétvégén.

Az egyikben csupa jókedvű embert láttam, aki örömmel, láthatóan többségében az otthonából csatlakozott egy olyan kezdeményezéshez, amellyel köszönetet mondanak azoknak, akik ebben a nehéz helyzetben helytállnak. Egy közismert, a születése óta eltelt négy és fél évtized próbáját kiállt dallal. Szerintem ez szép, vidám gesztus volt a nehéz időkben, láthatóan szívből jövő.

Aztán megnéztem a miniszterelnöki videót. Nyilván velem van a baj, én a giccset akkor sem szeretem, ha nemzeti pántlikával van átkötözve. A nemzetről is inkább állampolgársági, mint vérségi fogalmakban gondolkodom. LGT-s se voltam különösebben soha, az ő számuk mégis bejön, azt a fordulatot, hogy lassan ez a Nélküled című giccsdal átveszi a Himnusz helyét, viszonylag nehezen veszem be.

De ahogy ezek a szerencsétlen, kényszeredett emberek a szurkolósálaikkal állnak az erkélyeken és maguk sem tudják, hogy mit keresnek ott, illusztrációk egy miniszterelnöki giccshez, statiszták, biodíszlet, az végtelenül lehangoló. És nem, nincs kifogásom a szurkolók és a szurkolói lét ellen. Magam is voltam nagyon sok éven át bérletes szurkoló, utaztam is csapattal sokat, zászlóm és sálam is van.

De ez a videó mélységesen szomorúan fejezi ki, hogy a miniszterelnök még itt is - ha nem épppen katonai terminusokban, akkor - szurkolói terminusokban látja a világot. A nemzet, mint egyaránt teraszon álló és szurkolói sálat felmutató szurkolók összessége. A járványban megbékélnek a táborok. De azon túl, hogy egy giccset énekelve ismételgetik bizonyos celebek, hogy "egy vérből valók vagyunk", igazából semmi elvárás feléjük. Majd mi megoldjuk, ti csak szemlélődjetek a teraszaitokról.

A másik videóból viszont árad az egészségügyi dolgozók felé a civil tisztelet.

Két Magyarország-kép egymás mellett. Az ellentét nem is lehetne kiáltóbb.”