Valóban több dolog változik, fordulnak a trendek, de azért akad, amit még a koronavírus sem képes megváltoztatni: ez pedig az ukrán nemzetiségi politika. Bár a megnevezés azt sejteti, hogy vélhetően az ország területén élő nemzetiségeknek lehet valamiféle politikai mozgástere, de azt látjuk, hogy ez napról napra szűkül. Ennek ékes példája, hogy a napokban a járványügyi intézkedések közepette Ukrajna első emberének arra is akadt ideje, hogy kézjegyével lássa el a középfokú oktatásról szóló törvényt. Joggal merül fel bennünk a kérdés, ez volt most a legfontosabb intézkedés? Egy soknemzetiségű államban görcsösen ragaszkodva építenek nemzetállamot, amihez a nemzetiségek jogtiprása adja a tempót. De a vírus bizony nem válogat, nyelvtől, nemzetiségtől függetlenül veszélyes lehet mindenkire.
Összefogásra, emberségre van most szükség, amit még tanulni kell a közszereplőinknek, hiszen egy ország politikája mindig olyan, mint a politikusai, akik azt művelik. Ahogy a gyakorlat mutatja, fejlődni pedig még jócskán van hova. Fél év sem telt el az országban lezajlott parlamenti választások óta, de az új honatyák most nem keresik a népük kegyeit. A hangzatos ígéretek helyett most csend honol.
Ezzel ellentétben az állampolgárok szintjén megmozdult valami, egyre több akcióról lehet hallani. Van olyan, aki szájmaszkokat varr, akadnak olyanok, akik a nyugdíjas korúakat segítik, de egy járművezetőkből álló csoport is alakult, akik az orvosokat, egészségügyi dolgozókat szállítják ingyen és bérmentve. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) pedig egy nagyszabású adománygyűjtést szervezett, aminek a célja a helyi egészségügyi intézmények megsegítése.