Összefogásra, emberségre van most szükség, amit még tanulni kell a közszereplőinknek, hiszen egy ország politikája mindig olyan, mint a politikusai, akik azt művelik. Ahogy a gyakorlat mutatja, fejlődni pedig még jócskán van hova. Fél év sem telt el az országban lezajlott parlamenti választások óta, de az új honatyák most nem keresik a népük kegyeit. A hangzatos ígéretek helyett most csend honol.
Ezzel ellentétben az állampolgárok szintjén megmozdult valami, egyre több akcióról lehet hallani. Van olyan, aki szájmaszkokat varr, akadnak olyanok, akik a nyugdíjas korúakat segítik, de egy járművezetőkből álló csoport is alakult, akik az orvosokat, egészségügyi dolgozókat szállítják ingyen és bérmentve. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) pedig egy nagyszabású adománygyűjtést szervezett, aminek a célja a helyi egészségügyi intézmények megsegítése.
Válsághelyzet van, most senkit nem zavar, ki milyen nyelven beszél, csak emberek vannak az emberekért.
A családi házak sorra alakulnak á, home office-okká, ahol gyerekzajtól hangos munkaértekezletek zajlanak. Az egyházi miséket, istentiszteletek is a virtuális terekben követhetjük, sok településen élőben, egyenesen a templomból.
Éppen böjti időszakban járunk, szokás ilyenkor elcsendesedni, számot adni mindarról, amit magunk mögött hagytunk. Talán ez a legjobb, amit most tehetünk. Maradjunk otthon, vigyázzunk a családunkra, olvassunk, csináljuk azt, amit eddig egy túlpörgetett mókuskerék miatt nem tehettünk meg. Vizsgázik most a társadalom Kárpátalján, de nem csak itt, hanem az egész világon. Az, hogy milyen lesz az eredmény, az mindannyiunkon múlik most.