Ideje átgondolnunk a kapcsolatunkat Kínával

„Nem kellene végre felnőtt ember módjára beszélnünk Kínáról a Nyugaton, kezdve azzal az egyértelmű igazsággal, hogy a rezsim – az állategészségügyi ellenőröktől a titkosrendőrségig – sok szempontból felelős ezért a rémálomért? Nem kellene végre emlékeztetnünk magunkat arra, hogy Kína egy szörnyű kommunista diktatúra, egy megfigyelésalapú társadalom, ami saját polgárainak ezreit végzi ki minden évben? Felül kell vizsgálnunk a viszonyunkat a pekingi rezsimmel szemben. Túl hosszú ideig nem volt egy globális vezető se, aki fel mert volna szólalni ellne, vagy aki feltételekhez kötötte volna a közeledését a rezsimhez. A globalizáció prioritásait annyira fontosnak gondoltuk, hogy meg se fontoltunk az emberi jogok kérdését. Ezt teljességgel hibás.

A baloldal persze vonyítva rikácsol Trump miatt, és valóban, mindenki miatt, akit jobboldalinak gondol. Rasszisták, fasiszták és homofóbok vagyunk a szemeikben. Napjainkban sokunkat még transzfóbiával is megbélyegeznek. De miközben a baloldal annyi mindenben igyekszik megalázni bennünket, alig szólnak egy-két szót Kínáról. Mi van a kínai muszlimok elnyomásával? Mi van Tibettel? Emily Thornberry talán jobban tenné, ha Xi Jingpinget támadná Donald Trump helyett. Hasonlóképpen a zöld lobbi is örömmel taszítja káoszba társadalmunkat, amikor éppen jól esik neki. Az olyan csoportok, mint az Extinction Rebellion, valósággal megbénították a brit nagyvárosokat. De csak ritkán van hozzáfűznivalójuk ahhoz, már ha van egyáltalán, hogy Kína a világ legnagyobb szennyezője. Elképesztőnek tartom ezt az ellentmondást.

Ironikus, hogy Aleksandar Vucic szerb elnök épp ezen a héten panaszkodott arról, hogy az EU nem segít az országán, miközben bőkezűen dicsérte barátján, Xi elnököt, aki a jelek szerint tettrekész volt. Hasonlóképpen Olaszország is örömmel fogadta el Kína segítő kezét orvosi segélyszállítmányok képében. Jó lenne, ha a segítségnyújtás ilyen aktusai legalább a kialakult helyzet miatti felelősség legalább minimális elismerésével járnának együtt, és hát nem igazán lehet hibáztatni a szerbeket, és különösen az olaszokat, amiért oda fordulnak segítségért, ahonnan egyáltalán érkezik ilyesmi. Mégis, ez a globális válság egy jó alkalom arra, hogy újrakalibráljuk kapcsolatainkat ezzel a gyilkos diktatúrával, ami ilyen zűrzavart hozott a világra.”