Ahogy a nagy prédikátor, Sokszorbérmálkozó Ferenc szokott inteni: „Békét kellene teremteni!”
„Ehhez képest mi a gyakorlat. »Ez aztán a felelős viselkedés! Nem számít, itt semmi! Gyerekek, szülők, pedagógusok, nagyszülők egészsége?« – szirénázik az MSZP patkányügyi főreferense, a felelős politizálás nagyasszonya, amiért a kormány a 13. számú megbetegedés után nem engedélyezte, hogy az iskolák összevissza rendeljenek el szünetet, random ráeresztve a tiniket a plázákra. »Nem ura a kormányfő a helyzetnek! Elvesztette a vezetés képességét! Szegény hazám…!« – uszít nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon (Btk. 336. §) a fent említett Ferenc, a válsághelyzetek és a társadalmi feszültségek közismerten kiváló menedzsere.
Nos. Én tényleg nem akarok senkit kibillenteni az Orbán-fóbiával gondosan körülszigetelt komfortzónájából, de érdekességképpen megjegyeznék ezt-azt, minden aggódónak.
Egyrészt. A járvány kezdeti szakaszában olyan országok folyamodtak iskolabezárásokhoz, mint az illiberális Azerbajdzsán vagy Kazahsztán, és olyanok vártak ki ezzel a lépéssel, mint Bezzegausztria, Belgium, Dánia és Luxemburg. Azt akarja mondani az ellenzék, hogy utóbbi országok, köztük a fullszoci kormány vezette Dánia, vagy éppenséggel a libsi-szoci-zöld kormánnyal, meleg miniszterelnökkel és Jean Asselbornnal megáldott Luxemburg totálisan felelőtlenek, és semmibe veszik állampolgáraikat? Ártatlan kis gyermekeket, védtelen, beteg időskorúakat? Vagy ha ők várnak a háromszázadik megbetegedésig, az européer megfontoltság, ha viszont Orbán Viktor vár a huszadikig, az tűrhetetlen totojázás?
Másrészt. Azokban a napokban, amikor a magyar kormány kerek perec betiltotta a 100 fősnél nagyobb rendezvényeket, a járvány előrehaladottabb stádiumában lévő nyugat-európai országok vezetői épp csak javasolták (és hangsúlyozottan csupán javasolták) az 1000 (ezer) fősnél nagyobb csődületek mellőzését – sőt, a belga kormány a szabadtéri rendezvényeket létszámtól függetlenül simán megtarthatónak vélte. Kimondhatjuk, hogy az ellenzék logikája szerint a liberális belga miniszterelnök-asszony kevésbé ura a helyzetnek, mint Orbán Viktor? Vagy teljesen mindegy, mit tesz egy fideszes politikus, nyugati kollégái per definitionem különbek nála?”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Egyre hangosabban üvöltenek, egyre elvakultabban hiszik el az egyre hajmeresztőbb idiotizmusokat és hergeléseket, amit a szektavezér produkál nekik.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
A rossz léte nem azt bizonyítja, hogy Isten vagy nem mindenható (és akkor nem Isten), vagy nem jó? Karácsony válasza: a szeretet teodíceája. Szilvay Gergely írása.
