Csak a vízcseppek változnak, a folyó ugyanaz marad

„Úgy tűnik, egyre népszerűbb az értelmiségi pózőrködés, miszerint most aztán nagyon át kell gondolnunk a globális kapitalista termelési struktúrát. Ugyanitt: a kapitalizmus lényege a kapzsiság, a kizsákmányolás és a mértéktelenség. Nos, a kapitalizmus nem véletlenül minden eddigi rendszer közül a leghatékonyabb. Éppen azért az, mert az alapját, az individuum viszonyát a társadalomhoz nem az önzés képzi, hanem a kikényszerített altruizmus: ahhoz, hogy én kielégíthessem a szükségleteim, előbb ki kell elégítenem a tiéd. Ellentétben a kommunizmussal, ami valóban az önzés rendszere, hiszen aszerint az egyénnek alanyi jogon is járnak dolgok, anélkül, hogy bárkiért egy fűszálat is megmozdítana. Éppen ezért általában nem is mozdít, és amikor ebből tömegjelenség duzzad, éhen döglik, de némi cinizmussal azt is mondhatnánk, learatja a munkája a gyümölcsét.

A kapitalizmus nélkül minden, amit a nyugati világ az emberi jogok tekintetében alapvetőnek tart, elképzelhetetlen. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha kapitalizmus van, akkor automatikusan emberi jogok is, csupán azt, hogy ha nem kapitalizmus van, akkor emberi jogok sincsenek. Nincs még egy olyan gazdasági berendezkedés, ami ennyi kompromisszumra épül, nincs még egy gazdasági berendezkedés, ami ekkora döntési szabadságot és autonómiát ad az egyénnek és nincs még egy gazdasági berendezkedés, ami ilyen látványos fejlődést hozott volna mindenkinek, még a legszegényebbeknek is. Ahhoz tényleg nagyon elvakult kommunistának kell lenni, hogy valaki eltagadja, a világ kapitalista felén szegénynek is sokkal jobb lenni, mint a világ komcsi országaiban (pl. Venezuelában) bárminek.

A kapitalizmusnak az utóbbi éveiben kétfajta tagadójával találkoztam: az egyik maga is csúcsfogyasztó, a felső tízezer életszínvonalán él, a piacgazdaság elvetése semmi egyéb a szájában, mint émelyítő sznobizmus. Az ilyen általában nem dolgozott meg azért, amije van: örökölt, esetleg a rendszerváltáskor »hozzájutott«. Nem érti, hogy akik nem ilyen társadalmi osztályokba születtek, azoknak a kapitalizmus kiugrási lehetőség, és ha nincs, mindennél jobban konzerválódik a szegénységük. A tudása csakis elméleti, egyébként egy szöget nem tud beverni. A másik az, aki csóró, de nem is hajlandó dolgozni. Fél másodperc alatt megcáfolható morális lózungokkal jön.”